Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Ma már a főváros egész területén az útvonalak tisztogatását köztisztasági alkalmazottak végzik. A békebeli állapotokhoz viszonyítva a Köztisztasági Hivatal munkaerő tekintetében igen nagy hiányokkal küzd. Ennek ellenére azonban a törmelék elszállítását sem hagyta abba, s naponként mintegy 60—80 waggon törmeléket szállít el a különböző tároló központokról az új végleges lerakó helyre. A most vázolt teljesítményeket és eredményeket a háború előttinél lényegesen kisebb létszámú ügyosztály lelkiismeretes és komoly munkával csak úgy érhette el, hogy minden intézményünk és üzemünk elismerésre méltó buzgalommal végezte a reá háruló sokszor megoldhatatlannak tűnő feladatokat. Nehéz volna igazságot tenni, kiket illet meg nagyobb elismerés, az orvosokat-e, akik az ostrom idején gyertyafény mellett a legmostohább körülmények között végezték el a műtéteket és mentették meg az emberek százait, vagy azokat az alkalmazottakat, akik ellenséges golyózáporban merészkedtek föl a kórházpavillonok óvóhelyeiről, hogy élelmet, kötszert, gyógyszert szerezzenek a súlyos betegeknek. Nehéz különbséget tenni a temetkezési intézet és temetők alkalmazottainak óriási teljesítménye között, akik a legmostohább élelmezési viszonyok között kora hajnaltól késő estig azon fáradoztak, hogy a város sok eltemetetlen halottját végleges nyugvóhelyre juttassák és a várost temető jellegétől mielőbb megszabadítsák. Nem tudom kiket illet nagyobb dicséret a járványveszély leküzdésében, a Köztisztasági Hivatal munkásait-e, akik erőnfelüli munkájukkal a nyári meleg beállta előtt a várost a fertőzést terjesztő szeméthegyektől megszabadították, vagy a Fertőtlenítő Intézet munkásait-e, akik a szállítóeszköz hiányában hordágyon hordták a kiütéses tífuszos betegeket a kórházba és a külső periférián elhelyezett intézetből gyalogosan szállított felszereléssel járták végig és fertőtlenítették az eltetvesedett kórházakat, menhelyeket és lakásokat. És mindezeket az erőfeszítéseket az alkalmazottak akkor tették, amikor a főváros hosszú idejű munkájukért egyáltalában nem tudott semmi ellenértéket adni és később is a nyújtott ellenszolgáltatás a megélhetés legszűkösebben számított költségeit sem fedezte. A lehetőségekhez képest igyekeztünk az alkalmazottaknak ezt az önfeláldozó munkáját minden rendelkezésünkre álló módon honorálni, ezért minden intézményünknél támogattuk és elősegítettük az alkalmazottak természetbeni ellátására irányuló törekvéseket, erre a célra nemcsak az intézmény szállító járműveit, hanem a szükséges pénzösszegeket is rendelkezésre bocsájtottuk. Támogattuk az egyes intézményeket saját ipari műhelye felállítására irányuló törekvéseiben és ezen az úton igyekeztünk biztosítani az alkalmazottak cipő- és ruhaellátását. Ott, ahol konyha felállítására lehetőség volt, üzemi konyhát létesítettünk, amely az önköltségi árnál lényegesen olcsóbban nyújt élelmezést az alkalmazottak részére. Sőt azoknak az alkalmazottaknak, akik kalória-megváltásban nem részesülnek és így munkatársaiknál lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben vannak, az élelmezést díjtalanul szolgáltatjuk ki. Pí. Arch. 283. f. 9—46. őe. Tisztázat.