Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

köttetési a felszabadító Vörös Hadsereg parancsnokaival és mindig az első helyen dolgozott, amikor az előtörő reakció elleni harcról volt szó. Hallatlan ellenállásokkal szemben igyekezett demokratikus közigazgatást csinálni és ennek érdekében igazoló bizottságokat állított fel. Az üzemek megindítása terén ugyancsak első helyen dolgozott a Nemzeti Bizottság, de általában a társadalmi és gazdasági élet minden fórumán hallatta szavát. Kezdeményezéseinkből, munkánk legjavából törvények születtek, ezzel is beigazolván az egész ország előtt a Nemzeti Bizottságok szükségességét. A falvak Nemzeti Bizottságai szoros összeköttetésben a magyar néppel, együttműködtek a földreform megvalósítása terén és különösen az egyes vidékeken kiéleződő reakció elleni harcban működtek sikerrel. Közismert közlekedési nehézségeink még ma is lehetetlenné tennék a magyar demokrácia fejlődését az ország messzi részein, ha a nép tudatos és ösztönös kívánságából sokhelyütt spontán megalakult Nemzeti Bizottságok munkájukat tovább nem folytathatnák, vagy nem olyan hatáskörrel, mint ahogy az elmúlt hónapokban bizonyos tendenciózus hatáskör-csökkentés következtében folytathatták. A magyar történelemben első ízben találkozunk a népképviselet ilyen jól kiépített szerveivel, amelynek eredményes munkája mindenki előtt bebizonyíthatta már, hogy a magyar szegénység legnagyobb kívánságaiból fakadt, mert hiszen sokhelyütt anélkül alakultak meg, hogy fölülről kezdeményezték volna — a nép önként alakította meg a Nemzeti Bizottságokat, mert tudta, hogy szükségesek érdekeinek megvédése céljából. Alig egy éve, hogy az első Nemzeti Bizottság Magyarországon megalakult és már is olyan hangokat lehet hallani mindenfelé, hogy a demokráciának ezekre a kitűnő szerveire szükség nincs, de ha meg is hagynák őket, a hatáskör-csorbítás következtében tevékenységüket minimálisra kell csökkenteni. A világos szemű emberek láthatják, hogy ezek a tervezgetések onnan indulnak ki, ahol soha nem tartották kívánatosnak a demokráciát. Közlekedésünk a tél beálltával egyre rosszabbodik, az élelmezési nehézségek, a szénhiány és a meglevő eszközök romlása miatt. Egyre több helyről érkezik a panasz a Nemzeti Bizottságokba, hogy a reakció most már nyíltan üti fel fejét és olyan erőszakoskodásokra ragadtatja magát, amilyenekre példát csak a legelvadultabb Horthyrezsim korából ismerünk. A vidéki pártszervezetek fegyveres összeütközéseket jelentenek, párttitkárok véres ruhában jönnek jelentéstételre a pártok központjaiba. Közismertek az egész ország élelmiszerspekulánsainak garázdálkodásai és ma már ott tartunk, hogy a minisztériumokban az ottragadt reakciós tisztviselők egyáltalán nem titkolva szabotálják munkánkat, igyekezve termelésünket a minimálisra csökkenteni és ezáltal a hangulatot a demokrácia ellen izgatni. Többmilliárdos panamákról suttognak a sorbanálló asszonyok, vagonszámra eltüntetett burgonyáról, sóról, lisztről. Az Antal István propaganda csökevényei mindezeket a hibákat a demokratikus pártokra és azok vezetőire igyekeznek áthárítani. Az a véleményünk, hogy az így megnehezedett politikai és gazdasági helyzetben mást nem cselekedhetünk, mint hogy a Nemzeti Bizottságok számára fokozottabb hatáskört kérünk, hasonlóképen a felszabadulás utáni időkhöz, mert elmondhatjuk, hogy a veszély nagyobb, mint akkor volt. Mindezen fentebb elmondottakat szem előtt tartva, a Nemzeti Bizottságok hatáskörének kiszélesbítése céljából kérjük az alábbiakat: A Nemzeti Bizottságok hatásköre törvény által rendeztessék olyanképen, hogy