Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

A stabilizáció a főváros lakosságának életviszonyait ugrásszerűen megjavította, de nem oldott meg egyszerre mindent. 1946. második felében a fővárosba települt iparvállalatok legtöbbje már működött, de az átlagos munkáslétszám az 1938. évinél 20%-kai alacsonyabb volt, ezért a fővárosban még jelentős ekkor a munkanélküliek száma, akik félve néztek a tél elé. A főváros megkísérelte a közmunkaszolgálatnál történő foglalkoztatással enyhíteni a munkanélküliséget (lOla-b). A stabilizáció bevezetésekor a munkabéreket — a termelés volumenének megfelelően — a háború előttinek 50—55%-ában állapították meg. A forint értékállandóságának megvédése érdekében a munkáspártok, a szakszervezetek arról igyekeztek meggyőzni a munkásokat, hogy a termelés növekedésénél gyorsabb ütemű béremelés a stabilizációt veszélyezteti. A munkáspártok mozgósítottak a forint védelmére, városszerte forintvédő-bizottságok alakultak (96d), piaci árellenőrző szemléket szerveztek az árdrágítás letörésére (106), felléptek a burkolt formában, pl. egyes közszolgáltatások árának magas megállapításában jelentkező forintrontás ellen (97). 1946-ban gyenge volt a mezőgazdasági termés, kenyérgabonából a háború előttinek mindössze 52—55%-a állt rendelkezésre, ezért a tél folyamán ellátási nehézségek keletkeztek, decemberben „kukorica-napokat" vezettek be a kenyérjegyekre (110). A munkásság a munkáspártok tevékenysége ellenére helyenként munkabeszüntetéssel hívta fel a figyelmet súlyos ellátási viszonyaira (102). A főváros lakosságának lélekszáma az év folyamán újra egymillió fölé emelkedett. A lélekszám növekedésével nem tartott lépést a lakáshelyreállítás és -építés, még mindig több ezren laktak embertelen körülmények között az olyan nyomortelepeken, mint az Auguszta- vagy Mária Valéria-telep (103). A főváros 1946-ban megindította a háború alatt megkezdett angyalföldi kislakásos lakótelep építését és további intézkedéseket tervezett a lakáshelyzet enyhítésére (114). 1946—1947. fordulóján rendkívül bonyolult és ellentmondásos helyzet alakult ki az országos és a fővárosi politikában. A kedvezőtlen jelenségek, még megoldatlan problémák mellett fokozatosan mutatkoztak a stabilizáció kedvező kihatásai is. Az MKP 1946. szeptemberében megtartott III. Kongresszusa hosszabb távra kidolgozta az ország fejlődésének perspektíváját, amely egyértelműen a szocializmus felé mutatott. A kongresszuson elfogadott programban olyan követelések szerepeltek, mint a bankok és a külkereskedelem állami irányítása, a demokratikus pártok államosítási követeléseinek végrehajtása stb. Ez a program tovább polarizálta a koalíciót, azon belül elsősorban az FKgP-t. A Baloldali Blokk fellépése nyomán az FKgP-n belül kialakult válság tovább folytatódott és a jobboldal átmeneti offenzívája következtében a koalíció felborulásával fenyegetett a fővárosban is (100). A koalíciós ellentétek a főváros vezetésében az országosnál mérsékeltebbek voltak, bár pl. a polgármester — ha óvatos formában is — csatlakozott a kommunista vezetésű rendőrség ellen intézett országos támadáshoz (105). A városvezetésben a koalíció fennmaradását elősegítette, hogy a felmerülő kérdések többségében a két munkáspárt — bár együttműködésük nem volt súrlódásmentes — azonos állásponton volt. Ez az együttműködés tette lehetővé, hogy az év végén a téli nehéz helyzet ellenére Szakasits Árpád, a törvényhatósági bizottság elnöke pozitív képet adhatott a főváros helyzetéről (109), a kenyérellátás nehézségein túlmenően már mutatkoztak kedvező jelenségek is a főváros közélelmezésében (110), a budapesti iskolák — elsősorban az általános iskolák — működésében (111).