Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

amely külföldön nagymértékben elterjedt. Nálunk is megvan a létjogosultsága és igyekezni fogok illetékeseket csak úgy, mint a főváros közönségét meggyőzni arról, hogy a trolleybusz megfelelő és alkalmas közlekedési eszköz különösen olyan vonala­kon, amelyeket a villamosvasút részére be kell érlelni. A jó közlekedési politika feladata ugyanis megvalósítani azt az elvet, hogy a megfelelő időben és helyen meg­felelő jármű kerüljön alkalmazásba. Kissé utópisztikusán hangzik talán ma a gyorsvasútról beszélni. Aki előtt még felemlítettem a gyorsvasút kérdését, jóformán valamennyien gúnyos mosollyal nyug­tázták utópiámat. Szent meggyőződésem, hogy nekem van igazam, amikor azt állí­tom, hogy a gyorsvasút kérdését állandóan szőnyegen kell tartani, azt elő kell készíteni, és amint annak megvan a lehetősége, annak megvalósításához késedelem nélkül hozzá kell fogni. 6 A fentebb említett statisztikai adat, amely szerint Budapesten ma egy millió utassal van kevesebb, mint 1943-ban, a legjobban igazolja, hogy itt nem utópiáról, hanem egy súlyos szükségletről van szó. A kérdést már Vas polgár­mester úr előtt exponáltam, aki teljes megértéssel vette tudomásul idevonatkozó javaslatomat. És első programmpontként tűzzük ki, hogy megfelelő szakbizottság menjen Moszkvába, a világ legmodernebb gyorsvasútjának tanulmányozására és az ott szerzett tapasztalatok alapján indítsa meg idehaza a sürgős előmunkálato­kat. Az Üzemi Bizottság, a Szabad Szakszervezet és azt hiszem valamennyi jelenlevő párt nevében beszélhetek, amikor a munkafegyelem helyreállítását ismételten első­rendű követelményként jelölöm meg. Demokratizálni kívánjuk a vasutat úgyis, hogy az igazgatóság tagjai közé odaültetjük az alkalmazottak képviselőit is. Vegye­nek részt az üzem vezetésében, irányításában, osztozzanak a felelősségben, ismerjék meg azokat a gazdasági nehézségeket, amelyek egy ilyen hatalmas, nagy vállalat vezetésében előfordulnak. Hiszem és remélem, hogy teljes egyetértésben teljes össze­hangban fogunk dolgozni itt az igazgatóságon belül, bízom abban, hogy az Üzemi Bizottság, a Szabad Szakszervezet ugyanolyan szeretettel támogat bennünket nehéz munkánkban, mint amilyen szeretettel kívánunk gondoskodni mi is arról, hogy az alkalmazottak a vállalattól telhető és általunk már a régebbi időkben is célul kitűzött jóléti intézményekhez juthassanak. Akik engem ismernek, tudják, hogy harcos ember voltam és az is vagyok. Ez a harciasság azonban mindig csak azokkal szemben érvényesült, akik akadályozták az új világ megszületését. Sok nehéz harcot vívtam a régi főváros vezetőivel, a régi Beszkárt uraival. Ezt a harcot remélem befejeztem. A bennem maradt energiát arra szeretném fordítani, hogy Budapest népét jó közlekedéshez, az alkalmazottakat pedig tisztességes megélhetéshez juttas­sam. Ehhez kérem az igen tisztelt Polgármester úr, a Beszkárt igazgatósági Tag Urak, a Szabad Szakszervezet, az Üzemi Bizottság, a mélyen tisztelt Vezérigazgató úr és az igazgatási ágak vezetőinek, valamint valamennyi alkalmazottnak a segítsé­gét. Bp. Szfőv. Számszék iratai. 1357—1945. Tisztázat. 6. 1951. április 29-én indult meg a csepeli gyorsvasút. A földalatti gyorsvasút (metró) épí­téséről a minisztertanács 1950. szeptember 15-én hozott határozatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom