Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

c) Részletek a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei nemzeti bizottság elutasító állásfoglalásából 1945. szeptember 28. Budapest Székesfőváros th. közgyűlése által kiküldött és Nagy-Budapest kérdésével foglalkozó Munkabizottság Elnökségének! A Vármegyei Nemzeti Bizottság hatos tanácsa Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának bevonásával foglalkozott a T. Munkabizottság I. számú jelentésével. Mindenek előtt megállapítja annak a hiányát, hogy a Munkabizottságba PestPilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósága részéről senkit sem vontak be. Ez a körülmény nemcsak méltánytalan, hanem bizonyos fokig súlyosabb megítélés alá is esik, mert amidőn a törvényhatóság ezidőszerinti tulajdonát képező megye területének eldarabolásáról, és —- joggal mondhatjuk — idegen tulajdonba való átcsatolásának kérdéséről van szó, akkor a legkisebb méltányosság is azt hozta volna magával, hogy az érdekelt törvényhatóság megbízottait ebbe a munkabizottságba az illetékesek bevonják. (Fejér megyével kapcsolatban ugyanez a helyzet, de ez nem tartozik hozzánk, s így az érdekelt másik vármegyét csak átiratban értesítjük.) A morális kérdéstől eltekintve mind Pestvármegye Nemzeti Bizottsága, mind a vármegye vezetősége és előreláthatólag törvényhatósági bizottsága is — ha ez a kérdés eléje kerül — a leghatározottabban ellenzi azt, hogy az ún. Nagy-Budapest területéhez a vármegye területéből bármilyen rész is elszakíttassék. A Munkabizottság I. számú jelentésében foglaltak többé-kevésbé nehezen kihámozható indokolással próbálják elfogadhatóvá tenni azt a törekvést, hogy Budapest Székesfőváros területe az ún. pestvidéki városokkal, sőt továbbmenőleg Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye és Fejér vármegye teljesen agrárjellegű községeivel is megnagyobbodjék és szinte Nagy-London területével vetekedő földrajzi területet foglaljon magában. De ha elhagytuk a részleteiben taglalt I. számú jelentés gondolati sorrendjét, és a kérdést önmagában tovább vizsgáljuk, a következő meggondolásokat kell kiemelnünk: A nevezett és a Közmunkák Tanácsa által gyakorolt összhangbahozatal kérdésén kívül, állíthatjuk, hogy a közigazgatási, tehát teljes egyesítés, előnytelen Budapest székesfővárosnak, előnytelen maguknak az érdekelt peremvárosoknak és agrár településeknek, előnytelen az érdekelt vármegyéknek, sőt a mai országos állapotokat tekintve, az ország szempontjából sem kívánatos és gyakorlatilag kivihetetlen. 1. Nem előnyös Budapest székesfővárosnak, mert a főváros ezidőszerint egyes helyeken nagyobb, más helyeken kisebb, de nagy általánosságban legalább 40%-os borzalmas rongálódást szenvedett. A rongálódás mérvét a százalékos arányon belül nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is el kell bírálni. Ebből a szempontból, ha a hidak és más, jelentőségükben felbecsülhetetlen értékek pusztulását vesszük, nem túlzunk akkor, ha azt állítjuk, hogy Budapest székesfőváros újjáépítéséhez legalább egy évtized, és minden elképzelhető országos erő összefogása is szükséges. Ily körülmények között milyen józan és gyakorlati elmével volna elképzelhető az, hogy a fővá-