Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

úton ésszerű megoldása; nemleges feladat alatt értendő az együttélésből származó veszélyek elhárítása, igenleges az együttélés kedvező feltételeinek megteremtése. A közigazgatás területi keretekben, szervezeti formákban és tartalmilag politikai elgondolásokban játszódván le, problémánknak is ez a három nagy témaköre van. Mivel a közigazgatás területi kialakítása és elhatárolása, valamint a szervezeti forma megválasztása, a közigazgatás tartalma, vagyis feladatai számára történik, logikai sorrendben az utóbbiakkal kellene előbb foglalkoznunk. Gyakorlatilag azonban a fordított út választása látszik célszerűnek, mert Budapest környéke újjárendezése lényegében mégis csak területi és szervezési kérdés, amelyek megoldásához egyelőre közelebbi vizsgálat nélkül is eléggé ismerjük a feladatokat. Ezért beszélünk először a területi problémáról. A környékkel való összefonódás minden nagyváros életének természetes velejárója. A probléma pedig akkor van megoldva, amikor a nagyvárossá fejlődött magváros egész vonzási területe minden vonatkozásban egységes elgondolásban közigazgatáspolitikai irányítás alá kerül. Kétségtelen, hogy a magváros és környéke összefonódásának van egy, a maga és az ország adottságaiban meghatározott, a fejlődés során mindjobban látható természetes határa, amelyhez igazodva a probléma véglegesen megoldható, sőt az összefonódásnak a társadalmi adottságok kialakulására való közhatalmi befolyással mesterséges határ is szabható. Egységes elgondolásunk az, hogy Budapest és városiasán kialakult, valamint ilyen kialakulásnak szánt környéke egy településnek, vagyis egy városnak tekintendő és ezt oly település vegye körül, amely egyfelől a várost megvédi élősdi városkorcsoktól, másfelől általában belterjes mezőgazdasági és kertgazdasági tevékenységre rendezkedve be, magának jutalmazó életmódot, a szomszédos nagyvárosnak pedig agrártermékekkel való jól ellátottságát biztosítja és emellett, ahol ennek különleges előfeltételei megvannak, a városias település lakosságának üdülő- és nyaralóhelyéül is szolgál, de lehetővé teszi e vidék jellegének megfelelő korszerű lakótelepekkel összefüggő ipartelepeknek az adott esetekben kijelölendő helyen és módon való keletkezését is. Ez az elgondolás elsősorban Budapest közelebbi és távolabbi környékének szétválasztását követeli, még pedig — talán legtalálóbban így mondhatjuk — egy városi és egy agrár világra, amelyek ilyen megjelölése már az őket illetőleg folytatandó közigazgatási politika alapirányát is jelzi. Ma azonban az adott helyzet e probléma megoldásánál még egy további tagolást tesz megokolttá, nevezetesen a fővárosnak és a környéki városias településeknek elválasztását, illetve —• legalább is egyelőre és általában — különtartását. A területi tagozatokra a továbbiakban az alábbi ban fennmaradt memoárja szerint minden alkalommal lényegében a közölt irat szerinti megoldás mellett foglalt állást. Harrer Ferenc megemlíti azt is, hogy Nagy-Budapest kérdésében kétszer is beszélt Vas Zoltán polgármesterrel „aki rám bízta az állásfoglalást". A fővárosi ügyosztályvezetők 1945. július 16-i ülésén Homolyai Rezső tanácsnok referált a belügyminiszteri leiratról. Az ülésen Bechtler Péter és Morvay Endre alpolgármesterek, Vas Zoltán polgármester is Nagy-Budapest létrehozása mellett foglalt állást. Bechtler javaslatot tett Harrer Ferenc bevonására, javaslatát Vas Zoltán is elfogadta. Megjegyezzük, hogy a szociáldemokrata párt törvényhatósági frakciójának Intéző Bizottsága a felszabadulás után elhatározta a párt új községpolitikai programjának kidolgozását. Tolnai Lajos 1945. július 7-én küldte meg az általa kidolgozott tervezetet az Intéző Bizottságnak, amelynek 9. pontjában leszögezte: „...régi célkitűzéseinknek megfelelően továbbra is Nagy-Budapest megteremtése mellett foglalunk állást még akkor is, ha a környező városok és községek nem túlságosan lelkesednek ezért a gondolatért."