Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
Bevezetés
törekvések és kiéleződtek a két szárny közti ellentétek. De ez az év — és ezzel együtt kötetünk második fejezete is — a szociáldemokrata párton belül a két munkáspárt közeledését, majd egyesítését jelentősen előmozdító Fővárosi Végrehajtó Bizottság állásfoglalásával fejeződik be, amellyel egyúttal megoldható közelségbe került NagyBudapest létrehozása is. Kiadványunk várostörténeti jellegéből adódik, hogy kötetünkben a fordulat évével záródó korszakhatárt átlépve külön harmadik fejezetben adjuk közre a Nagy-Budapest megalkotására és a vele mintegy párhuzamosan bevezetésre kerülő tanácsrendszer dokumentumait. Ezt a két nagy jelentőségű esemény adja e hároméves periódus sajátos fővárosi jellegét. Nem mellőzhettük azonban a fordulat évének olyan meghatározó jelentőségű változásainak bemutatását sem, mint a száz munkáson felüli üzemek államosítása, amellyel a fővárosba települt iparban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, vagy a két munkáspárt legfontosabb szervezetének, a budapestinek egyesülését. A szocialista forradalom győzelmének éve valóban fordulatot jelentett a főváros életében. 1948-ban lényegében befejeződött Budapest helyreállítása, a kommunális szolgáltatások színvonala elérte, sőt egyes vonatkozásban •— pl. az elektromos áramszolgáltatás terén — túl is haladta a második világháború előttit. Ezekben az években váltak uralkodóvá a szocialista tulajdonviszonyok a kereskedelemben, társadalmi tulajdonba kerültek a színházak, a mozik, az egyházi iskolák államosításán túlmenően nagy lépésekkel haladt előre a kulturális forradalom, a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megtörése. A szocialista forradalom kiterjedt a főváros életének szinte minden területére, 1949-ben a polgármesteri széket egy volt fizikai munkás foglalta el, de elfoglalták a helyüket a munkások a társadalmi tulajdonba vett üzemek élén, az állami vezetés, a közigazgatás, a kulturális élet fontos posztjain is. Mély és valóban gyökeres változást hozó évek voltak ezek. Ma már természetes, hogy nem minden változás bizonyult eredeti formájában időtállónak; számos akkor rövid távon megoldhatónak vélt probléma tartósodott, akár a lakáshelyzetre, akár a tömegközlekedés máig is élő nehézségeire gondolunk. De akkor még súlyosan érintette a főváros lakosságát a munkanélküliség, a közellátás szinte mindennapos akadozása, a jegyrendszer, a társadalmi-politikai viszonyokat terhelő klerikális reakció legális és illegális tevékenysége stb., amelyek viszont a szocializmus építésének előrehaladásával párhuzamosan megoldódtak. Az 1950-es évek legelején nem volt szokás beszélni a nehézségekről, helyette a kétségkívül elért eredmények hangoztatása vált dominálóvá. Iratainkból kitűnik a közélet bizonyos fokú elszürkülése, a személyi kultusz eluralkodása, a törvénysértő perek — amelyek ugyan a főváros vezetését személyileg nem érintették — hatása. Nagy-Budapest megalkotásának előzményeit, gazdasági-társadalmi szempontból indokolt voltát a Források.. . előző kötetei feltárták. 1947. végén — 1948. elején megérlelődtek a megvalósulás politikai feltételei is. A két munkáspárt egyesülése az SZDP jobbszárnyának vereségét jelentette, amely addig a peremvárosokban megszerzett pozícióit féltve, szemben állt e területeknek a fővárossal való egyesítésével. Az egyesítés kimondását széles körű munka előzte meg, amelynek során tisztázták a létrehozandó Nagy-Budapest határát, az újonnan kialakítandó kerületek számát és területét. Az 1949. évi XXVI. tc. hét megyei várost és tizenhat nagyközséget csatolt a fővároshoz, amelynek területe 1950. január 1-től kezdődően 206 km 2-ről
