Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
szervezeti lista táborába. Mert nem volt osztályharcos, baloldali lista, melynek segítségével le lehetett volna a tömegek előtt leplezni a szociáldemokráciának és a nyílt fassizmusnak szembenállását, mint a munkásmozgalom fassizálásának két módszere között való puszta versengést, ezért esett sok baloldali munkás annak az illúziónak áldozatául, mely szerint a szakszervezeti listára való szavazás a nyílt fassizmus listájával szemben a „kisebbik rosszat" jelentette. A 3. sz. lista szavazóinak száma az eredeti várakozásokon (15—20 000) éppen azért maradt alatta, mert a k. párt szembefordult ezzel a listával. Hogy a k. pártra demonstratíve üres lappal szavazók száma felülmúlta a 3. sz. lista szavazóit, hogy a k. párt szembefordulása a 3. sz. listával — bár csak 48 óra állt rendelkezésre az új jelszónak tömegagitációjára — tömegesen csökkentette a 3. sz. lista szavazóinak táborát, ez mutatja, hogy a) a k. párt tömeg talaja a reformista szakszervezetekből kivált munkások között igen jelentős, hogy a k. párt a baloldali munkásokra támaszkodva nyílt sisakos, harcos és támadó fellépéssel aránylag könnyen vissza tudja verni a fassizmust a kivált szervezetek tömegszervezetekké csak akkor lehetnek, ha a k. párt vezeti őket, ha osztályharcos vörös szakszervezeti 10 programmal a baloldali munkások gyülekeztető helyeinek tekintik magukat. Következtetések. a) A nyílt fassizmusnak az ipari munkásságban való befolyása jelentősen kisebb, mint a szociáldemokrácia befolyása. A választások tükrében megnyilvánult erőviszonyok azt mutatják, hogy a munkásmozgalom „kívülről" való fassizálását a szakszervezetek szétverése és a tömegeknek a reformista vezetés alatt álló szakszervezetektől való elhódítása útján sokkal kevésbé kecsegtethet sikerrel, mint a munkásmozgalom fassizálása a szociáldemokrácia segítségével. A választások alkalmából megnyilvánult erőviszonyok valószínű, hogy a kormányt a „kívülről" való fassizálással az utóbbi időben tett próbálkozások után (Migray, Revíziós Liga) újból erősebben a szociálfassizmussal való blokk útjára viszik. A munkásmozgalom fassizálásának főveszedelme marad: a szociálfassizmus. A szociáldemokráciának a választási eredménnyel kapcsolatban való győzelmi mámora, a Népszavának az a magatartása, mely a választások eredményét úgy tünteti fel, mint „az osztályharcos szakszervezetek" győzelmét a fassizmus fölött, valamint Peyer kijelentései a szd. kongresszuson, hogy a szakszervezeti törvény meghozatala esetén a szakszervezetek „a föld alá" fognak menni — semmi mást nem jelentenek, mint a munkásmozgalmi erőviszonyokra való hivatkozással arra kényszeríteni a kormányt, hogy mondjon le a „kívülről" való fassizálásról és a szd. szakszervezeti vezetőkkel működjön együtt. b) bár a szocdem. listára esett szavazatok között sok ezer baloldali munkás van, akik csak osztályharcos lista hiányában szavaztak a szd. listára, mégis a választások 10. 1928-ban a szociáldemokrata párt szektás jellegű, hibás értékelésével egyidejűleg a KMP módosította a szakszervezeti munka és az egységfrontért való harci taktikáját is. Míg a korábbi években a kommunisták elleneztek mindenfajta kiválást a szakszervezetekből, 1928-tól egyenesen ösztönözték az illegális vörös szakszervezetek alakítására irányuló törekvéseket s támogatták az ellenzéki szervezetek kialakulását. Az egységfrontért való harc vonatkozásában pedig a párt kimondotta, hogy a szociáldemokratákkal csak „alulról" lehet egységfrontot létesíteni. E politikai hibák kijavítása részben 1933 után, de főleg a komintern VII. kongresszusát követően, 1935-ben kezdődött el. (A magyar forradalmi munkásmozgalom története 2. K. Bp. 1969. 86. és 104— 105. o.)
