Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

II. A választások eredményeinek értékelése. Az eredmények. A választásokon leadtak munkások és alkalmazottak összesen 269 502 szavazatot. A választásra jogosultak száma hozzávetőlegesen 750 000 volt, a szavazásban tehát a jogosultak 33 %-a vett részt. Az az arányszám, tekintetbe véve azt, hogy munkásbiztosítói és nem parlamenti választásokról volt szó, tekintetbe véve a hasonló külföldi szavazások arányát, nem mondható alacsonynak. Viszont épp a magyarországi viszonyok közepette, a munkásmozgalom „demokratikus" fassizálásának jegyében, ezek a választások erősen politikai jelleget kaptak, a munkásmozgalom erőviszonyainak megállapítására, seregszemléjére szolgáltak — és ha a választásoknak azt a politikai jellegét vesszük tekintetbe, akkor erősen latba esik az a közel 500 000 főnyi munkás és alkalmazott tömeg, amely tartózkodott a szavazástól. A választásokban való részvétel aránya az egyes kategóriák szerint különböző volt. Az egyes kategóriáknál körülbelül így alakul a szavazási arányszám: munkásból leszavazott a jogosultak 43 %-a, tisztviselőkből leszavazott a jogosultak 22 %-a, a házt. alkalmazottak 14 %-a. Az 1. számú lista, a nyílt fassiszták főcsoportjának listája csak a visszamaradtabb munkásrétegek és tisztviselők között kapott többséget. A fasizmussal szemben az ipari munkások nagy többsége — miután nyílt osztályharcos lista nem volt — odaállt a reformista szakszervezeti lista mellé. Az ipari munkáskategória eredményei a következőket mutatják: A nyílt fassizmus közel 50 000 főnyi, aránylag jelentős tömeget tudott ugyan meghódítani, de nem tudta megfertőzni az ipari munkások túlnyomó nagy többségét. Az a tény, hogy a fasizmus főleg a visszamaradtabb munkásrétegben hódított, kifejezésre jut abban is, hogy a vidéki munkások között aránylag több szavazatot kapott, mint Budapesten. A nyílt fassizmus viszonylag behatolni főleg azok közé a vidéki munkásrétegek közé tudott, melyeket terrorral, a kényszer különféle formáival inkább lehet megfélemlíteni, mint a főváros ipari munkástömegeit. A 3. sz. lista. Kétségtelen, hogy a 3. sz. listára több, mint 7000 szavazó: baloldali munkás volt, akik a szociálfassizmus, a szocdem, bürokrácia elleni tiltakozás jegyében szavaztak a kivált szervezetek listájára. Bár a választási kampány politikai arculatát a Migray—Hakspacher fassiszta blokkja határozta meg és így a lista maga is ennek a blokknak a listája volt, (és ezért helyes volt, hogy a k. párt az üres szavazólappal való tüntető szavazás jelszavát adta ki) ebből egyáltalában nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a 7000 munkásszavazó a fassizmusra szavazott, vagya Migray— Hakspacher blokkra sem szavazott. Ez a tömeg részben azért szavazott a 3. sz. listára, mert még nem látta át azt, hogy a kivált szervezetek bizonyos vezető elemei a fassizmus eszközeivé lettek, belenőttek a fassizmusba, részben pedig, mert a k. párt taktikai fordulata a 3. lista ellen és ennek a fordulatnak indokolása nem jutott el hozzájuk. Bizonyos, hogy ez a 7000 munkás a szocdem. bürokrácia elleni harc és tiltakozás dokumentálására szavazott a 3. sz. listára. Az üres szavazólapok. A hivatalos jelentés szerint Budapesten 12 126 érvénytelen szavazat volt, ez az összes Budapesten leadott szavazatok 7 és l

/

2 %-a. De ha nem az összes szavazókra, (tehát a munkáltatókra is) hanem csak a munkások és alkalmazottak szavazataira