Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

NÉVJEGYZETEK

kos, 1922-től Nógrád-Hont vm. főispánja. 1926-tól 1931-ig belügyi államtitkár. 1926tól 1939-ig képviselő, a Gömbös-kormány alatt a NEP elnöke, 1935—1938. években a képviselőház elnöke. — 266, 436, 466. Szűcs István, (1867—1953) tanár, a kormánypárt legitimista csoportjához tartozó politikus. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban helyettes államtitkár. 1928-tól 1935-ig Budapest környék képviselője. — 320. Tabódy Tibor, (1885—1936) ny. őrnagy, kereszténypárti politikus, a Katolikus Központi Tanács tagja. Gömbös Gyula bizalmas híveként fontos szerepet tölt be az Egységes Községi Párt megszüntetésénél és a városházi NEP pártszervezet létrehozásánál. Tvhat. biz. tag, 1925—1933, képviselő, 1928—1935 között. — 222. Tasnádi Nagy András, (1882—7) ügyvéd, 1935—1944 között jobboldali képviselő. 1938. márc.-ban a NEP országos elnöke. 1938. nov. 15-től igazságügyminiszter, 1939. nov. 9-től 1944. okt. 15-ig a képviselőház elnöke. — 530. Taszler Béla, (1872—f) mérnök, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának ügyvezető alelnöke, majd igazgatója. 1920-ban képviselő. — 41. Tauffer Gábor, (1884—f) ügyvéd,' gyógyszerész, keresztény pár ti szélsőjobboldali politikus. 1925—1944 között tvhat. biz. tag, 1931-től 1944-ig képviselő. — 516. Teleki Géza gr., (1911) geológus, egyetemi tanár, egyik tagja a Horthy által 1944. okt. 1-én Moszkvába küldött háromtagú fegyverszüneti bizottságnak. — 546. Teleki Pál gr., (1879—1941) nagybirtokos, földrajztudós, nacionalista politikus. A szegedi ellenforradalmi-, és a Simonyi-Semadam kormányban külügyminiszter. Wolff Károllyal együtt a Keresztény Nemzeti Liga megalapítója, a magyar cserkészmozgalom vezetője. 1920. júl. 19-től 1921. ápr. 13-ig miniszterelnök. 1922-től 1926-ig és 1939-től képviselő. 1927-től 1938-ig felsőházi tag. 1938. máj. 14-től vallás és közoktatásügyi miniszter, 1939. febr. 16-tól, 1941. ápr. 3-ig miniszterelnök. Nevéhez fűződik Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz és a háromhatalmi egyezményhez. Jugoszlávia megtámadása idején öngyilkos lett. — 13, 75, 77, 78, 83, 345, 443, 447, 453, 467, 481, 530, 533, 607. Temesváry László, hírlapíró, keresztény-, községi-, kormány- majd nyilaspárti politikus. 1935—1944 között tvhat. biz. tag. — 516. Terbócz Imre, (1891—?) megyei főtisztviselő, majd a Palatínus Rt. igazgatója, kormánypárti, később ellenzéki politikus. 1935— 1939 között képviselő. 1935-től 1944-ig tvhat. biz. tag. — 490. Tersztyánszky Kálmán, (1867—1936) belügyminisztériumi főtisztviselő. 1924. jan.—aug. között Budapest kormánybiztosa és a főpolgármester, majd 1925-ig államtitkár, utána a Budapesti Takarék és Vásárpénztár és az Általános Gépipari Jármű Rt. igazgatósági tagja. — 111, 123, 124, 125, 602. Thadden, Ehrental von, követségi tanácsos, 1943-tól a német külügyminisztérium belföldi osztályának vezetője. — 536, 537. Till Antal, városi főtisztviselő. 1920—1926 között tanácsnok, majd az autóbuszüzem igazgatója. — 184, 305. Tobler János, (1889—?) kelmefestő, a keresztényszocialista szakszervezetek főtitkára, 1927-től elnöke. 1926-ban, 1930-ban és 1935ben Budapest környék képviselője. 1942— 1944 között tvhat. biz. tag. — 155. Tolbuhin, Fjodor Ivanovics, (1894—1949) a Szovjetunió marsallja, hadseregparancsnok a sztálingrádi csatában, majd a Magyarország felszabadításáért harcoló 2. ukrán front parancsnoka. — 573, 575. Tomcsányi Kálmán, (1881—?) ügyvéd, 1920tól a belügyminisztériumban tanácsos, majd Kozma Miklós belügyminiszter adminisztratív államtitkárrá nevezte ki. — 529. Tomcsányi Vilmos Pál, (1880—1959) földbirtokos, minisztériumi főtisztviselő, egyetemi tanár. 1920-tól kisgazdapárti, 1927-től 1939ig kormánypárti képviselő. Igazságügy- és belügyminiszter, 1920. júl. 19-től 1922. jún. 16-ig. Nevéhez fűződik „az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről" szóló 1921. III. tc. megalkotása. 1939-től felsőházi tag. — 79. Tóth Ferenc, (1891—1944) famunkás, az illegális KMP pártmunkása, többízben szenvedett börtönbüntetést, 1944-ben internálták. — 176. Udvaros István, szombathelyi, győri, majd pesterzsébeti szociáldemokrata párttitkár. — 94. Ugrón Gábor, (1880—1960) liberális — 1926tól kormánypárti politikus. 1917—18 között belügyminiszter. A Proletárdiktatúra megdöntése után a Nemzeti Szabadelvű Párt egyik alapítója, majd a Vázsonyi-párttal való