Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

Részletek Wolff Károlynak a villamosvasutak községesítésének keresztülvitelére alakított bizottságban tartott felszólalásából 1921. június. Én nem tudom mához egy évre milyen helyzet lesz Magyarországon, de híve lévén a községesítésnek

1 ... én a hezitációnak

2 az időtartamát meg akarom rövidíteni. A községesítés érdekeit keresztény nemzeti szempontból tudjuk egyedül mérlegelni. Ezt én érvényesíteni akarom, a jövő netaláni eseményeit nem is mérlegelve. De egy másik nézőpont is érvényesül nálam — amit bizalmas ülésről lévén szó — ki is jelentek. A társaságok Magyarországon túl hatalmasak. A fővárosi nagy bankok tekintetében csak a jelen esetben hivatkozom egy példára, mikor máris a jóvátételi bizottsággal akarnak ránk hatni. Itt van a leálcázott társaság,

3 tessék annak nemzeti érzületét, belső felfogását nézni. Én azonban nemzeti szempontból mérlegelem a kérdést. Ha én az én fővárosomnak biztosítani tudom a Közúti Vasútnak a kezelésével azt a feltétlen nagyjelentőségű tényt, hogy a lakás-, élelmezés-, tarifapolitikáját maga érvényesítheti ez nekem annyit jelent, feltétlen nagy érték, amelyet be kell dobnom a serpenyőbe és ezt én biztosítani akarom fővárosom részére. Meg lesz ez a lehetőség egy év után? Nem. Minden befolyást a társaság latba fog vetni. Politikai viszonyok alakulhatnak különféleképen. Látjuk, hogy a pénzügyminiszter úr és a kereskedelmi bank

4 szoros nexusban állottak, ugyanilyen nexusban állottak a kereskedelemügyi miniszter úr és a magyar államvasutak

5 is. Én nem kételkedem az ő objektivitásukban, de jobban hiszek a saját pártatlan objektivitásomban. 1. A fővárosi villamosvasutakat az 1918. évi polgári forradalom időszakában a Nemzeti Tanács köztulajdonba vette (1918. nov. 5.), majd Budapesti Egyesített Városi Vasutak elnevezéssel, mint Budapest főváros tulajdonát, vezettette be a céglajstromba. A volt tulajdonosoknak térítést helyeztek kilátásba. A Tanácsköztársaság a fővárosi közlekedési vállalatok kártérítés nélküli köztulajdonba vételét rendelte el. Az ellenforradalmi rendszer a vasutak kisajátítását és a cégbejegyzést törvénytelennek tekintette, de a volt tulajdonosok 1919 aug.-ban nem voltak hajlandók jelentős kártérítés vagy további kedvezményeket biztosító újabb megállapodás nélkül a villamos vasutakat saját kezelésbe visszavenni. Ezért 1919 aug. 1-től 1923 jan. l-ig a villamosvasutak a Kereskedelemügyi Minisztérium felügyelete alatt, állami kezelésben működtek. 1920. dec. 29-én a Wolff-párti többségű közgyűlés élve a vasúttársaságokkal még a századforduló előtt kötött szerződésekben biztosított jogával, 1923. jan. l-ére felmondta az összes területhasználati szerződéseket. A hosszú, két éves felmondási időszak folyamán azután heves harc folyt a felmondások érvényesítésének érdekében. A kormány, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a villamosvasúti részvényesek megpróbálták vitatni a felmondások jogszerűségét, de végül is e törekvések eredménytelenek maradtak. 1922. dec. 27-én megalakult a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRT) s 1923. jan. 1-én a főváros kezébe került a közúti, tömegközlekedés irányítása, szervezése és nyeresége. 2. Várakozásnak. 3. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT), amely döntő pozíciókat foglalt el a főváros közúti tömegközlekedés területén. 4. Utalás arra a tényre, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatói székéből került a miniszteri bársonyszékbe. 5. Hegyeshalmy Lajos a MÁV vezérigazgatója volt miniszteri kinevezése előtt.