Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

Bevezetés

deficites — szín- és operatársulatokat. A fővárosi iskolák tanszemélyzete az országos létszám 15%-át tette ki, s a főváros az összes középiskolák 30%-át tartotta fenn. A fővárosi szociális intézmények, akciók jórésze még az első világháború előtti évekből vagy a háborús időszakból maradtak fenn. A gazdasági válságok, termelési nehézségek nyomán megnőtt a nyomorgók száma, sokkal szélesebb körű szociális intézkedésekre volt szükség mint azt megelőzően bármikor. Az 1929-ben kitört gazdasági válság mélypontján, 1932-ben az uralkodó osztályok szélsőjobb szárnyát képező Gömbös csoport került hatalomra. A tömegek elégedetlenségének leszerelésére és a szélsőjobboldal hatalmának megszilárdítására szélsőséges demagógia kezdődött. A hatalmi gépezetben meginduló személycserék során a nyílt szélsőjobboldali, fasiszta vagy a fasizmussal rokonszenvező elemek kerültek fontos állásokba. A főváros vezetésében ugyancsak megfigyelhető a jobbratolódás: ennek látható jeleként megszűnt a kormányzat külön városi pártja, az Egységes Községi Polgári Párt, a Keresztény Községi Pártban pedig a szélsőjobboldal jutott előtérbe. A kormány törekvéseivel való szembenállás lehetőségének kizárására 1934ben tovább korlátozták a főváros autonómiáját, növelték az állam ellenőrző és engedélyező szerepkörét. Az 1935. évi választásokon további teret veszített a baloldali ellenzék, mintegy tükrözve, hogy az immár másfél évtizedes soviniszta, nacionalista, klerikális és antiszemita propaganda s a baloldali szervezetek és eszmék elleni szakadatlan harc nem maradt hatástalan a lakosságra. A gazdasági válságból az uralkodó osztály a politikai jobboldalranyitással, olasz, német és osztrák piaci felvevőterületek szervezésével lábolt ki. Az ország sorsát ezekben az években kötötték az uralkodó osztályok az agresszív európai fasiszta hatalmakhoz: Mussolini Olaszországához és a hitleri Harmadik Birodalomhoz. A gombamódra szaporodó hazai náci pártok egyre nyíltabban s erőszakosabban léptek fel a budapesti utcákon. Az ellenforradalmi kormányok Budapest-ellenes politikája végül is elérte célját: a fővárosi autonómiát a kormány rendeleteit végrehajtó adminisztratív tényezővé degradálta. Ezt a folyamatot csupán gyorsította és betetőzte a 2. világháború kitörése. A főváros életét az országos politika, a külpolitika eseményei határozták meg. A harctéri helyzet, a több ezer kilométer távolságban zajló csaták kimenetele rányomták bélyegüket az itt élő százezrek sorsára. A főváros népében növekedett a háborúellenes hangulat. 1943-ra egyharmadára csökkent a fasiszta pártok taglétszáma. Budapesten összpontosultak ugyanakkor a második világháború alatt is a kommunisták vezette nemzeti ellenállás erőfeszítés ú, akciói. 1945. február 13-án Budapestet felszabadította a Szovjet Hadsereg az ellenforradalmi rendszer, s annak utolsó tartalékserege a nyilaskeresztesek uralmától s a náci fasiszta német megszállóktól. Budapest a helyreállítás hősi eposza után megindulhatott a szocialista fejlődés útján. * Kötetünkben, a fellelhető dokumentumanyag alapján, a forrásközlés adta lehetőségek és keretek között, igyekeztünk — természetesen a teljesség igénye nélkül — lehető teljes képet adni az érdeklődő olvasónak, a várostörténet művelőinek