Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)
gyúrt rettentő kohójában. A magyar szellem, a szív, a hang, a szem csak addig volt magyar, amíg fel nem került ebbe a Bábelbe, mert itt elveszítette nemzeti jellegét, anélkül, hogy nyugativá vált volna, — csak pesti lett. Csoda-e hát, hogy ez a város, mely az ország politikáját intézte, ebben sem lehetett magyar? A politika pedig komoly játék! Igazi „struggle for life", 6 ahol kíméletlenül fel kell használni minden erőt és fegyvert, a szerzetteket is, meg azokat is, melyeket az ösztönök nyújtanak, a fajiság ősi erőit, a kívánkozó nemzeti energiákat. Minden ország csak nemzeti politikát folytathat, amelyik nem így tesz, önmagát árulja a népek piacán. így történt, hogy Budapest, mely mindig az ország nevében, de nem a magyarság szívével beszélt, elárulta a nemzetet s e szomorú bélyeget, melyet történelmünk legrettentőbb katasztrófája sütött a bűnös város homlokára, sem letagadni, sem szépíteni nem lehet. Hiszen tengernyi szenvedésünket köszönhetjük nemzetgyilkos viselkedésének, melyet még ellenségeinktől sem várhattunk oly nagy mértékben. Hosszú idő óta Budapestnek jóformán csak annyi köze volt a magyarsághoz, hogy a magyar Duna partján feküdt. A külsején úgy látszott a magyar jelleg, mint a bőr a kígyón, melyet éppen levetni készül. Ami ez alatt volt, csak gyötörni tudta a magyar lelket, mely pedig sokat álmodott egy szépséges és hatalmas városról, melynek napfényes utcáin kifejlik minden magyar gondolat, jelentőséget nyer a magyar szó, értékké öntődik a magyar tett, fokozottabban rezeg a magyar fájdalom, színesebb a magyar álom s ahol jó lett volna megpihennie a magyar léleknek, mely ezer esztendőn keresztül csak sejtett ígéretek beteljesülését várta komor elborulással, másnak élt és másnak halt s melynek minden alkotó energiája abban merült ki, hogy százszor lerombolt kunyhóját százszor felépítse romjaiból, álom volt csupán s mint minden álmunk, újabb csalódások, újabb tragédiák magva. A nagy világégés után, az eddig soha nem ismert szerencsétlen helyzetben, vádoló haragja mellett is szomorú fájdalommal tekint fővárosa felé az ország. Azt várja, meakulpázik-e 7 a bűnös Budapest s eljut-e megtisztulásának Bethániájába, mint ama szépséges júdeai Magdolna, aki hitvány volt és utolsó volt az asszonyok között, de megtisztult a maga könnyeiben és legalázatosabb szolgája lett a Mesternek, aki az Igazságot és az Életet hozta... 8 Turcsányi István: Bűnös Budapest. Gondolat 1920. aug. 20—22. o. 6. Élet-halál harc. 7. Bűnbánatot gyakorol-e. 8. Hasonlat az Evangéliumokból. A keresztény vallás alapítója — Jézus Krisztus, a Mester — júdeai vándorlásai során eljutott Bethánia városába is, ahol Magdolna, a bűnös életet élő asszony, nyilvánosan bűnbánatot gyakorolt s csatlakozott a mester követőinek csoportjához. A cikkíró is valamiféle nyilvános bűnbánatot, megtisztulást s az ellenforradalmi rendszerhez való csatlakozást vár el a főváros lakosságától.
