Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

az ügyek nyugodt és kölcsönös megértésen alapuló intézését, mert bántóan kiélezi a pártellentéteket, veszélyezteti a törvényhatósági bizottság munkájának alaposságát és kívánatos gyors ütemét, mert a bizottmányokból, tehát az előkészítő munkásságból kizárt kisebbségi pártokat arra kényszeríti, hogy az ellenőrzésnek és bírálatnak részletmunkáját magán az erre kevésbé alkalmas közgyűlésen végezzék. Súlyos a felelősség, amelyet ezekért az elmaradhatatlan következményekért a többségi párt magára vállal. Különösen súlyos, mert az erőknek vállvetett együttműködését akkor teszi lehetetlenné, amikor hazánk belső rendjének megszilárdulása és a létünket újból fenvegető külső bonyodalom elhárítása érdekében az erőknek egyesítése minden egyéni és pártszempontokon túlemelkedő hazafiságnak elengedhetetlen erkölcsi parancsa kellene hogy legyen. Ennek az erkölcsi parancsnak a felismerése vértezi fel a kisebbségi pártokat azzal az erővel, hogy a többségi párt részéről immár ismételten ért sérelmek ellenére minden érzékenységét és sérthetőségét félretéve, teljesítse kötelességét higgadtan, de önérzetesen és híven az elvekhez, amelyek alapján megbízatásunkat nyertük. Végezzük abban a meggyőződésben, hogy fővárosunkat és országunkat csak a hazafiságban egyesült becsületes munka fogja ismét naggyá tehetni. Végezzük ezt azzal a szilárd eltökéléssel, hogy a boldogulás útját a meg nem alkuvó nemzeti eszmével összhangzatos, egyetemes emberi eszméknek, népszabadságnak, jogegyenlőségnek, közművelődésnek és kulturális haladásnak, gazdasági és szociális fejlődésnek irányában kell keresnünk. Üdvözlöm tehát a törvényhatósági bizottságot, leszögezve azt, hogy a kisebbség parlamentáris, egyetértő, alkotmányos és a törvény szellemének megfelelő munkásságot a bizottságokban nem fejthet ki, de mi kötelességünket rendíthetetlenül fogjuk itt a közgyűlésen minden terrorral szemben teljesíteni." A jobboldalon ülő törvényhatósági bizottsági tagok részéről ellentmondásokkal, közbeszólásokkal vagy a baloldalon ülő törvényhatósági bizottsági tagok által közben is majd éljenzéssel és tapssal, majd pedig lelkes tüntetéssel fogadott beszéd után a szólásra jelentkező dr. Baracs Marcel törvényhatósági bizottsági tag a jobboldal részéről történt tüntető zaj lecsillapulta után a következő beszédet mondja: „Tisztelt közgyűlés! A többségi pártnak mélyen tisztelt vezérszónoka ékes szólással megállapította azt, hogy itt hevernek azok a bilincsek, amelyekkel a lélek szabadságát kötötték béklyóba. Ide lerakta a bilincseket, de nem azért, hogy eltakarítsa, hanem, hogy mások kezére tegye azokat. Elsősorban a tisztviselők kezére, akiktől azt követeli, hogy ne a főváros iránti kötelességüket teljesítsék becsületes munkájukkal, hanem az önök pártjának szolgálatába álljanak és rá akarják tenni a bilincseket a kisebbségre. Mert hiszen, ha nem is bilincseket, de szájkosarat tesznek ránk és elzárnak attól, hogy a bírálatnak és részletes megvitatásnak a jogát és kötelességét magukban a bizottmányokban gyakoroljuk. A belátás és higgadtság a többségnek erénye kellene hogy legyen. De ha Önök ezt velünk szemben megtagadják, úgy ennek a kötelességnek teljesítését is nekünk, kisebbségnek kell vállunkra venni. Ez a belátás késztet arra, hogy elnézéssel bíráljuk az Önök elutasító viselkedését, úgy cselekszenek Önök, mint a járni tanuló gyerek, aki az első lépéseknél azt hiszi, hogy övé az egész világ — azután botlik egyet s a földre ül. Kívánom a főváros, kívánom mindnyájunk érdekében, hogy az Önök nagy