Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

Ez esetben az összes csapatok megsemmisítéséért, Budapest lerombolásáért, valamint a békés polgári lakosság súlyos áldozataiért a felelősséget Ön fogja viselni. 1944. december hó Malinovszkij Tolbuhin 2. Ukrán Hadseregcsoport 3. Ukrán Hadseregcsoport parancsnoka parancsnoka a Szovjetunió marsallja a Szovjetunió marsallja. Amikor a szovjet parancsnokság ezt az ultimátumot átnyújtotta, az a cél vezette, hogy a bekerített katonák közt a felesleges vérontást kerülje, és megkímélje az óriási város békés lakosságát a szenvedésektől és áldozatoktól, valamint, hogy megkímélje Magyarország fővárosát, annak történelmi emlékműveit és művészeti kincseit a rombolástól. A szovjet haderők hatalmas hangszórói december 28-ról 29-re virradó éjjel, valamint december 29-én nappal a Budapest körzetében bekerített tisztekkel és katonákkal, valamint az arcvonal előretolt állásában harcoló katonákkal közölték az ultimátumot, valamint azt is, hogy a parlamenterek melyik úton és mikor fognak menni. A Vörös Hadsereg csapatai teljesen beszüntették a tüzet abban az időpontban, amikor közölték, hogy szovjet parlamenterek fognak menni ultimátum átnyújtása céljából, és mikor azt is közölték, hogy melyik időpontban és melyik úton mennek majd a parlamenterek a német csapatok felé. December 29-én 11 órakor (moszkvai idő szerint) egy szovjet tiszti parlamenter (Steinmetz Miklós kapitány) a Duna balpartján fekvő frontszakaszról könnyű gépkocsin, nagy fehér zászlóval elindult az ellenséges állások felé. Amikor a parlamenter Kispest dél-keleti körzetében az ellenséges állások közelébe ért, annak ellenére, hogy a fehér zászló teljesen jól látható volt, és ismerték a szovjet tiszt szándékát, a németek erős gépfegyver- és tüzérségi tüzet indítottak és agyonlőtték a szovjet parlamentert. Ugyanebben az időpontban egy másik tiszti parlamenter (J. A. Osztapenko kapitány) fordító kíséretében, a Duna jobbpartján fekvő frontszakaszon nagy fehér zászlóval 4 kilométernyire Budaőrstől keletre átlépte a frontot. Innen a parlamentert elvezették a német parancsnokságra, ahol közölték vele, hogy a német parancsnokság nem fogadja el az ultimátumot és nem hajlandó bárminemű tárgyalásokat folytatni. Amikor a parlamenter a szovjet állások felé ment vissza, tüzet nyitottak rá, és hátulról agyonlőtték. Az őt kísérő fordító csak szerencsés véletlen folytán maradt életben. így előre megfontoltan és ilyen aljas módon ölték meg a szovjet parlamentereket Budapest körzetében. Az új háborúk története nem ismer ehhez hasonló gaztettet. A parlamenterek minden időben sértetlenséget élveztek. Ezt a jogot hagyományok szentesítik. Ezt a jogot biztosítja az 1907-i hágai konvenció

3 is, amely a „szárazföldi háború törvényeire és szokásaira" vonatkozik. A hitleri fenevadak még egyszer beigazolták a világ előtt, hogy semmilyen törvényt nem ismernek el. Fittyet hánynak minden konvencióra és szerződésre, melyet Németország aláírt. Attól a perctől kezdve, amikor hitszegően megtámadták a Szovjetuniót, a háborút mint barbárok és fenevadak folytatják, és mint olyan aljas és gyáva gyilkosok fejezik be, akiknek már nincs veszteni valójuk. A hitlerista parancsnokság gazul megölte a szovjet