Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

A mai, tragikusan feszült helyzetben, a reánk kényszerített harcban főképen helytállásra, a végső győzelembe vetett törhetetlen hitre, elszántságra és kitartásra van szükségünk. Ezt nekünk, a főváros adminisztrációjának elsősorban az adja meg, ha látjuk, hogy kormányzatunk és annak fővárosi képviselője jár elöl jó példával és segíti diadalra juttatni igaz ügyünket. Ma az utcák képe, mindennapi életünk minden perce eszünkbe juttatja, hogy Budapest frontváros lett. Az aggodalom, a félelem, a csüggedés érzése vesz erőt sok magyar lelken a nemzet, a főváros, a család, az egyén sorsa miatt. Szaporodnak a gondjaink, több a munkánk, kevesebb a kenyerünk, sötétebb a horizontunk. De soha ne felejtsük el, hogy a nagypéntek után csaknem két ezredév óta mindig feltámadás következik. Most is így lesz. De ennek előfeltétele van: az egység, az erő, a harc az igazságért, a hit a feltámadásban, a hit a győzelemben. Ha soha nehezebb körülmények között nem került is férfiú a főpolgármesteri díszes méltóságba, viszont magasztosabb, szebb és áldozatosabb feladat elé sem állíttatott még egy főpolgármester sem: a székesfővárosnak ezt a harcot állnia kell a bennünket fenyegető rettenetes veszély ellen, szolgálni az egység, az erő, a hit, a kitartás ügyét, felrázni az egykedvűeket, erőt önteni a csüggedőkbe, de kíméletlen eréllyel sújtani le az árulókra, a gáncsoskodókra, a méregkeverőkre. Vájna Gábor: Mindenekelőtt bejelentem, hogy Mohay Gyula főpolgármester úr október hó 16.-a óta a Nemzetvezető megbízásából végezte ténykedéseit, (élénk helyeslés.) Mindezen ténykedéseit pedig a Nemzetvezető választásáról szóló törvény

2 alapján törvényesítettnek kell tekinteni. Az imént elhangzott főpolgármesteri eskü szavai még itt csöngenek fülembe! Hogy erre az eskütételre, mint Magyarország belügyminisztere idejöttem, ezt számomra nemcsak a hivatalos kötelesség, hanem az idők súlyossága is parancsolólag írták elő. A múlt világháború óta annyiszor és annyi felé esküdtek már emberek hűséget és az eskünek halálig való megtartását. Épen ezért álljunk meg egy percre az eskü fogalmának és tényének gondolatánál, mert erre nagy szükség van épen most, amikor Nagy-Budapest határától túl alig néhány kilométerre állanak az Európát lángbaborítani akaró vörös bolsevizmus katonái, akikkel szemben a szövetséges német csapatokkal együtt vállvetve harcolnak vitéz honvédeink Európa és benne Magyarország életének megmentéséért. Meg kell mondanom azt is, hogy soha magyar kormány nagyobb felelősséggel és súlyosabb körülmények között nem vett át kormányzást, mint Szálasi Ferenc és kormánya 1944 október 16.-án. Huszonkét esztendeig békés revíziót hirdettek. Majd öt éven át egyebet sem hallottunk, hogy ez a háború nem a mi háborúnk. Az október 15,-i becstelen árulás előtt magas állásokban levő személyek már hosszú időn keresztül készültek nemzetünk és fajtánk elárulására. Hirdették a békét, imádkoztak a békéért: a mindenáron való békéért. Vegye tudomásul azonban minden magyar ember, hogy mi hungaristák inkább mind egy szálig elveszünk, de egy mindenáron való békébe bele nem mehetünk, mert ez nemzetünk sírbatételét jelentené. 2. Az 1944. évi X. tc. „v. nagybányai Horthy Miklósnak a kormányzói tisztről való lemondása következtében szükséges rendelkezésekről" intézkedett.