Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)
gyűlési pártokkal és a főváros vezetőségével kellett harcolnunk, ha a közüzemi munkások érdekeit meg akartuk védeni, ma azonban már az állami hatóságokkal is, mert ez azt mondja, hogyha a közüzemi munkások helyzetét javítjuk, akkor meg kell javítaniuk az állami üzemekben dolgozó munkások helyzetét is. Ezért a főváros felügyeleti hatósága nem hagy jóvá semmi olyan határozatot, amely a közüzemi munkások fizetését felemelné vagy más téren tenné elviselhetőbbé a helyzetüket. Másrészt azonban állandóan drágítják az üzemek szolgáltatásait. Felemelték a gáz, az elektromos áram árát és a vízművek is már két ízben is tett kísérletet az áremelésre. Ehhez az áremeléshez azonban a felettes hatóság nem járult hozzá azzal az indoklással, hogy a vízdíj emelése folytán a lakbéreket is fel kellene emelni, ez pedig nem kívánatos. Nagyon jellemző ez a mai rendszer osztálypolitikájára. A gázés a villany árát felemelték, mert azt a lakók fizetik, a víz árát azonban nem engedik felemelni, mert ha nincs lakbéremelés, akkor a vízdíjemelést a háziuraknak kellene fizetniök. Itt kell beszélni arról is, hogy elhatározták a víz-, gáz- és villanyművek egyesítését is. Az egyesítés érdekében annyi történt eddig, hogy van már egy legfőbb vezérigazgató, 4 ennek van egy helyettese és van minden üzemből néhány vezető tisztviselő mellettük, akiket azonban néhányhavonként kicserélgetnek majd. Ezenkívül az egyesítés érdekében megtörtént már az is, hogy a gáz- és az elektromosművek sportegyesületét egyesítették, a vízművekét pedig — amely nem akart résztvenni az egyesülésben — feloszlatták. (Derültség.) Szólni kell a lakáskérdésről is. Nekünk annakidején nagy szerepünk volt a fővárosi építkezések megindításában és most szerepünk volt ezeknek az építkezéseknek a leállításában is. Tudniillik az építkezések folytatása végett a lakbéreket akarták megadóztatni. Ez a rendszer nem új, hiszen ugyanezt csinálták elvtársaink Bécsben, csakhogy az annakidején a progresszivitás alapján történt. Itt azonban olyanfajta „progresszivitást" akartak bevezetni, amely a legkisebb lakások bérét is megadóztatja és ugyanilyen mértékben adóztatja csak meg a legnagyobb lakásokét is. Azt mondották, hogy hát ebben is megvan a progresszivitás, mert aki tízszer annyi lakbért fizet, az tízszer annyi adót is fizet. Meg is szavazták végre ezt a rendszert, de mi megfellebbeztük a határozatot, amelyet azután a belügyminiszter a fellebbezés alapján meg is semmisített. Az építkezés jelenleg tehát stagnál és ez nem is baj, ha arra gondolunk, hogy a háború utáni időkben feltétlenül szükség lesz arra, hogy azonnal legyen kéznél közmunka, amelyet el lehet kezdeni. Ilyen közmunka lesz a lakásépítkezés, az új városháza, a földalatti vasút stb. Beszélni kell Nagy-Budapest problémájáról is. A kérdést most azért vették elő, hogy kissé korlátok közé szorítsák Endre Lászlót. A valóságban az a helyzet, hogy Nagy-Budapest nagyrészt már meg is van. Az első lépés ebben az irányban az volt, amikor a Közmunkatanács hatáskörét kiterjesztették, a második magának a Közmunkatanácsnak az egységesítő terve, a harmadik a környéki választókerület megteremtése és nemrégiben megtörtént az egységesítés a közellátás területén is. NagyBudapesttel tulajdonképpen már nem is az a kérdés, hogy meglegyen-e vagy sem, hanem az, hogy milyen legyen, hiszen két elgondolás is van: egy kisebb Nagy-Budapest, és egy nagyobb Nagy-Budapest. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Nagy4. Az egyesített közüzemek élére Ratkovszky Ferencet, az Elektromos Művek vezetőjét nevezték ki vezérigazgatónak.
