Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
való hatás oly lehetőségeivel, mint ma. Mulasztás számba menne, ha serényebb és céltudatosabb munkával nem iparkodnék értékesíteni a Kongresszus és a Szent István jubileumi év teremtette kedvező helyzetet. Serényebb munkálkodásra kényszerítenek bennünket az országszerte felburjánzó szélsőséges mozgalmak is, melyek ha nem is akarnak szakítást a kereszténységgel, máris az Egyház jogainak és Istenadta működési körének erős megszorítását hirdetik. Az elkövetkező munkaév gondviselés adta jelszava: „Szent István országa", módot nyújt ahhoz, hogy a veszedelemmel szemben védekezzünk. Helytelen módszer lenne azonban, ha negatív úton járnánk el és propagandánk bírálatokban és visszautasításokban merülne ki. Pozitíve kell tehát eljárni. „Szent István ország"-ában egy olyan állami és közösségi ideált kell felállítanunk, melyet vágyva-vágyjon minden magyar. „Szent István országá"-ban egy olyan célt kell kitűznünk, melyben találkozik kicsiny és nagy, vezető és vezetett, gazdag és szegény. — 3 1. Szent István fent összefoglalt programmjából megvalósíthatók mindenekelőtt a keresztény (nevezetesen a katolikus) gondolat irányító szerepének biztosítása a nemzet fejlődésében. Ezt a tételt a háború végéig uralmon volt liberalizmus még elvben sem akarta elfogadni, ma azonban szerencsére az egész ország megegyezik abban, hogy nemzetünk keresztény s fejlődésének keresztény alapon kell állania. A kereszténység közelebbi értelmezésében természetesen nagyok a különbségek, de az alapvetés mégis szerencsés és rajtunk áll, hogy a jelszónak mekkora tartalmat tudunk adni. Komoly kereszténységen mégis csak mindenki elsősorban a katolikus gondolatot érti s nekünk már többségi helyzetünknél fogva is arra kell törekednünk, hogy a nemzet kereszténysége ne csak név és jelszó, ne csak antiszemitizmus, ne csak néhány elmosódott, keveset mondó gondolat legyen, hanem az a konkrét valóság, amelyet a katolikus kereszténység képvisel. Komoly társadalmi, nemzetnevelő és etikai programmja úgyis csak a katolicizmusnak van. Ennek a gondolatnak időszerűsége annál nagyobb, mert ma világviszonylatban is a kereszténység belső kiüresítése, puszta jelszóvá és felebaráti szereteti paranccsá való leegyszerűsítése általában és rendkívül veszedelmes jelenség. 2. Megvalósítható a Szent István programmból továbbá az a törekvés, hogy Magyarország kulturális, gazdasági, társadalmi, és közéleti fejlődése a pozitív keresztény elveket kövesse. Vagyis: hogy nevelésügyünk, sajtónk, irodalmunk, művészetünk, közerkölcsiségünk, házassági törvényeink s házassági életünk, gazdasági, társadalmi s államvezetési fejlődésünk a komoly keresztény elvek alapján fejlődjék. Ennek feltétele természetesen az, hogy ezeket az elveket közérthetően s mindenkit megnyerőén kifejtsük, széles rétegekbe bevigyük, eleven és lankadatlan propagandával a tömegekben ébrentartjuk. Ide tartozik természetesen a törvényhozás és a közigazgatás is, amennyiben erkölcsi vagy keresztény, etikai és szociológiai kérdéseket érint. A mi nagy helyzeti energiánk egyfelől az, hogy ezekben a törekvéseinkben mindig Szent István eszméire és történeti hagyományainkra hivatkozhatunk s másfelől azokra a pusztításokra, amelyeket ezeknek az elveknek szemmel nem tartása annyi mai országban és nálunk is eredményezett. 3. A kihagyott rész katolikus szemszögből foglalja össze I. István uralkodásának s az „Intelmek"-ben összegezett kormányzási alapelveknek lényegét.
