Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

Ez a javaslat még a zsidóságot sem alázza meg annyira, mint amennyire megsérti a keresztény középosztály fiait, amikor azt teszi fel róluk, hogy — az állampolgári jogegyenlőség megszentelt alapelvének semmibevételével — jogfosztásból, megszégyenítő gyámkodástól, kényszeralkalmazkodástól várják megélhetésük biztosítását. S felteszi róluk azt az erkölcsi eltévelyedést, hogy polgártársaik egy részének vallása miatt való megbélyegzése, polgári jogai teljességéből való kiforgatása árán akarnak érvényesülni és boldogulni.

2 Ez a javaslat a zsidók közül is elsősorban a szegényeket veszi célba, azokat, akik leginkább vannak kiszolgáltatva munkaadóik kénye-kedvének, a még ezek közül is kivált a fiatalokat sújtja, akiket egyetemlegesen megbüntet amiatt, hogy nem lehettek katonák a háború alatt. Lelkiismeretünkkel nem tartjuk összeegyeztethetőnek, hogy a világi hatóságok a megkeresztelések között dátum szerint tegyenek különbséget, holott a keresztségét különbségtevés és fenntartás nélkül adja meg az egyház a kebelébe térőnek, az Isten előtti egyenlőség és keresztényi testvériség jegyében. Minket keresztény hitünk, hazafias meggyőződésünk, az ország európai hiteléhez és nemzeti függetlenségünkhöz való ragaszkodásunk késztet arra, hogy soha 2. A törvény indoklása szerint Magyarországon a múlt század derekától kezdve a zsidóság bevándorlás révén létszámában jelentősen megnőtt és a vagyon szempontjából, majd a gazdasági, szellemi és művészeti élet területén bizonyos speciális társadalmi és gazdasági viszonyok hatására — az egyéb rétegek rovására — rendkívül mértékben foglalt el pozíciókat, messze a társadalomban fennálló népességi arányokat meghaladó keretben. A hivatkozott statisztikai adatok szerint az ország lakosságának 1930-ban 5,1 %-a volt zsidó, Budapesten pedig 20,3%. Ugyanakkor a fővárosban a lapszerkesztők és hírlapírók 36,1 %-a, a színészek 28,7 %-a, az ügyvédek 55.8 %-a, az orvosok 67.2 %-a, a magánmérnökök 36 %-a volt zsidó. Az ipari és kereskedelmi nagy vállalatok tulajdonosai között országosan 51,3 %-nak volt zsidó tulajdonosa. Egyéb országos adatok szerint a zsidóság aránya a kereskedelem és hitel területén 40%-os, a tisztviselők között 47,6 %-os, a kereskedelmi tisztviselők között 52,8 %-os volt. A zsidó tulajdonban volt vállalatoknál a zsidó tisztviselők arányszáma 1930-ban 73,6% volt. Az indokolás gondolatmenetét tovább idézve, kitűnik, hogy a kormány azért volt kénytelen „az eddigi helyzettel szemben erős korlátozásokat" életbeléptetni, mert a zsidóság nem illeszkedett be a magyar társadalom kereteibe, megőiizte különállását és „tény az, hogy a hazánkban lakó zsidó népesség nagyobb része és az ország lakosságának többi tömegei között felfogásbeli ellentét van, amely megnyilvánulásaiban áthat a kulturális és a politikai élet legtöbb területére, s amelyet mégcsak jobban kiélez a kereseti viszonyoknak a zsidóság javára történt szembetűnő eltolódása." (Magyar törvénytár 1938. Bp. 1939. 134. o.) A nemzeti közvélemény — folytatja az indokolás —, igazságtalannak érzi a zsidóság egyes kereseti pályákon elfoglalt túlzott pozícióit s azt nem hajlandó változhatatlannak elfogadni. Ezért a kormányzat úgy érezte, hogy a társadalom békéjének és a gazdasági rendnek megóvása érdekében szükség van a korlátozó intézkedésekre, mert elmulasztásuk beláthatatlan zavarokat és komplikációkat idézne elő az ország életében. Ugyanakkor — mint a közölt deklaráció következő bekezdése is rávilágít — a javaslat nem vagy csak alig érintette a finánctőkés csoportok tényleges érdekeit s így komoly ellenállást nem váltott ki az országban gazdasági hatalmat gyakorló és birtokló — zsidóknak számító — kapitalista csoportok részéről, melyek a Tanácsköztársaság megdöntését követően kialakult ellenforradalmi jellegű hatalmi struktúrába szervesen beilleszkedtek s érdekeik azonosak voltak a politikai hatalmat és vezetést kézben tartó ellenforradalmi — konzervatív arisztokrata — nagybirtokos és tisztviselő csoportéval. A zsidótörvény felszínes orvoslást jelentett csupán a mind mélyrehatóbb gazdasági intézkedéseket követelő tömegek lecsendesítésére és a nyilasmozgalmaktól való távoltartására. Az 1938:XV. tc. az ellenforradalmi uralkodó osztályok hatalmának — más személyek előtérbe állításával s más demagógia alkalmazásával történő — de töretlen formában való megőrzését szolgálta.