Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

tervbe véve. Eddig csupán a fővárosi községi törvénytervezet került nyilvánosságra, de a tervezetnél sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy míg más erkölcsi testületek széles méretekben nyernek képviseletet, addig az egyházak mellőztetnek. — Nehogy a fővárosi törvénynek mintájára készüljenek a többi törvényhatósági, városi és egyéb községi törvények, s így az Egyházat éppen most, a keresztény elvek hangoztatásának korában súlyos sérelem érje, csatlakozom papjaim óhajához és tiszteletteljesen kérem Eminentiádat, hogy úgy a saját mint a Nagyméltóságú püspöki Kar tekintélyének súlyával méltóztassék az egyház érdekeit megvédeni s az új törvény hozatalánál az Egyháznak az őt megillető, méltó képviseltetést biztosítani. — Prímási lt. Dc. 1920—1576. Tisztázat. B) Lepold Antal kanonok levele Ernszt Sándorhoz 1920. július 6. O Eminenciája már Rómába utazása után a ./. a másolatban fekvő levelet kapta a váci püspöktől. Igen kérem, kegyeskedjék ebben a tárgyban szíves véleményét kifejteni s esetleg a nemzetgyűlés néhány nevesebb tagjának véleményét is meghallgatni, akiknek az ügy iránt érzékük van. Mire a Kegyelmes úr hazajön szeretném az ügyet már kellően előkészítve elébe terjeszteni. Az ügyet mindenesetre óvatosan kell kezelni s nem valami papi sérelemmé fölfújni, mert érzem, hogy a megoldás igen nehéz. Bajos azt eldönteni, hogy a törvényhatósági és nagyobb városi képviselőtestületekben az egyházat ki képviselje. Még ott, ahol egy plébános van, a plébánosnak és bizonyos számú tanférfiúnak hivatalos képviselőségét meg lehet állapítani. Ahol több plébános van, ott legföljebb a koridősséghez vagy rangidősséghez lehetne kötni a jogot, vagy esetleg egyes tekintélyesebb helyekhez, de akkor minden megyénél és nagyobb városnál külön kellene a jogosultakat fölsorolni. Amely törvényhatóság, vagy község területén püspök lakik, annak is kellene persze képviseleti jogot biztosítani. Esetleg az is megoldás volna, hogy az egyházak a hívek számaránya szerint bizonyos számú képviselő kiküldésére fölhatalmaztatnának, akiknek kijelölése az egyházak joga volna. De akkor kérdés, kijelölje ki ezeket a képviselőket. A választás megnehezítené az amúgyis választásokkal megterhelt alkotmányos életet, s másrészt veszélyeztetné az egyházi képviselők értékét, pedig értékképviselőket akarunk. A püspökök kijelölési joga biztosítaná a célt legjobban, de ezt aligha sikerül törvényileg biztosítani. A kérdés tehát: 1. követeljük-e egyáltalán az egyház hivatalos képviseltetését a törvényhatósági és községi képviselőtestületekben, 2. s ha igen, miképen jelöltessenek ki ezek a képviselők. Primási lt. Dc. 1920—1576. Fogalmazvány.