Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

Mészáros János érseki helytartó jelentése a hercegprímáshoz egyes egyházközségi pénzforrások segélyezés helyett munkások szervezésére történő felhasználásáról 1937. december 17. Mint ismeretes a Központi Tanács

1 múlt év őszén úgy határozott, hogy azt a segélyt, amelyet több éven át a Karitász Központ támogatására nyújtott, a f. 1937. esztendőben a munkásszervezetekkel, nevezetesen az Egyházközségi Munkás Szakosztályokkal (EMSZO), katolikus munkástanoncok —, valamint a dolgozó leányok megszervezésével kapcsolatos kiadások fedezésére fogja fordítani. Minthogy pedig az egyházközségekben a munkásoknak, tanoncoknak és munkásleányoknak megszervezése mind-nagyobb mérvet öltött és ezzel kapcsolatban mindig több és több kiadás merült fel, a Központi Tanács az én indítványomra szükségesnek látta azt az évi kb. 25 000 P-őt, amely addig a Karitász pénztárába folyt be, a f. évben az említett munkásszervezetek támogatására fordítani. Más lapra tartoznak azonban

2 azok a karácsonyi, illetve húsvéti pénzbeli ajándékok, amelyeket a Karitász Központja az egyes szegényebb egyházközségek Karitászainak a szegények között leendő kiosztás végett szokott kiutalni. Mihalovics Zsigmond tb. kanonok úr Eminenciádhoz intézett felterjesztésében

3 azt állítja, hogy én ezekre vonatkozóan is ígéretet tettem volna, hogy ezekről is gondoskodni fogok. Ezzel szemben határozottan ki kell jelentenem, hogy a Kanonok Úrnak ez az állítása tévedésen alapul. Ilyen kijelentést soha nem tettem és nem is tehettem, mert én ezeknek a karácsonyi és húsvéti pénzkiutalásoknak szükségességét nem láttam át, sőt ezt több okból egyenesen célszerűtlennek tartom. Mihalovics tb. kanonok úr fölterjesztésében ez a segélyezés karácsonykor 4000 P-őt, húsvétkor 2500 P-őt tett ki. Ha csak 15 szegény egyházközséget veszek fel, amelyek a segélyben részesültek és a 4000 P-t 15 részre elosztom, 267 P jut egynek, mely összeggel szemben egy-egy egyházközségben a szegény családoknak százai, némely helyen ezrei állanak, amiből kitűnik, hogy ez az összeg egy csöpp a tengerben, amelynek a nyomor enyhítésére édes-kevés az értéke. Általában ez a karácsonyi és húsvéti megajándékozás inkább hangulatkeltés, mint tényleges nyomorenyhítés. Ez nem az én megállapításom, hanem azoké, akik a karitász-terén dolgoznak és tapasztalatokat gyűjtenek. Akkor amidőn a Központi Tanács a munkásszervezésekkel kapcsolatos kiadásokra szánta a fentemlített összeget, az a meggondolás is vezette, hogy ez is karitász1. A Budapesti Egyházközségek Tanácsa, az egyházközségek világi vezetőiből állt. Ez a testület határozott az egyházi adókból befolyó összegek felosztásáról. 2. Az irat kihagyott részében Mészáros helytartó aprólékosan részletezi az egyházközségek által fedezett karitász kiadásokat, melyek az irodahelyiségek fenntartására s az adományok szállítási és adminisztrációs költségeire voltak elegendők. 3. Mihalovics Zsigmond a Katolikus Karitász (Segélyezési) Egyesületek központjának érseki biztosa — később az Actio Catholica igazgatója — panaszt emelt a hercegprímásnál a kb. 30 000 P-ős korábbi pénzforrás elvonása miatt. E beadványra válaszol a közölt levélben az érseki helytartó. 28 433