Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
rétegek még sokkal kevésbé tudtak eleget tenni annak a felszólításnak, hogy jöjjenek be Budapestre, a régi kerületükbe, eló'ször a választói igazolványért, aztán pedig szavazni. Ezt a feltevést megeró'síti, hogy épen azokban a környéki helységekben, ahová ma ez a munkásvándorlás irányul (Pestszentlőrinc és a kisebb községek) érte el a sz.d. párt egyedül százalékszaporulatot és a környéken általában, ha részesedést megtartani nem is tudta, szavazatszaporulathoz jutott. Másrészt épen az Angyalföldről, ahol a legnagyobb a munkásszavazatokban látszólag mutatkozó veszteség a NEP javára, történt a legnagyobb elvándorlás: itt szűntek meg a legjelentősebb üzemek (Magyar Belga, Schlick—Nicholson), illetve itt, a gépipari üzemekben legnagyobb a létszámredukció. Figyelembe veendő továbbá, hogy a munkások szavazati jogának ismeretes irtása változatlan részesedés mellett is a szd. párt hátrányára kell hogy essék, továbbá azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha voltak választási visszaélések (leszavazás ki nem váltott igazolványokkal), aminthogy voltak akkor, ezek épen az ilyen kivándorlás által érintett rayonokban lehettek a leggyakoribbak. A körzeti adatok ismerete után mindenesetre meg kell állapítani, hogy bizonyos mértékű betörés a munkás választók sorába mindenesetre bekövetkezett egyes rayonokban, elsősorban Budapesten és ezt a betörést a sz.d. párt térnyerése egyes pestkörnyéki és egy Budapesti rayonban (a Csikágó Rákóczi út fele eső része) nem tudta kompenzálni. A munkások közül amennyiben fasiszta listára adták szavazatukat, elsősorban a NEP oldalára történt átcsoportosulás, kisebb részben Wolffékhoz. A nácik általában nem tudtak munkás szavazatokat elhódítani. Legerősebbek a nácik azokban a pestkörnyéki körzetekben, ahol nyugdíjasok települnek (Rákosszentmihály, Sashalom stb.). Meglepő nagy a szavazatszámuk egyes újpesti, erzsébeti és rákospalotai körzetekben, míg a többiben jelentéktelen. A fasiszta pártok részesedésében az elmúlt választások óta igen erős eltolódások történtek. A NEP a többi fasiszta pártok rovására jelentősen tért nyert a legtöbb rayonban. A folyamat azonban nem volt egyenletes, annál kevésbbé lehetett ilyen, mert a kisebb ellenzéki fasiszta pártok, (Friedrich, Grieger) kirekesztése a választásokból, új pártalakulás (Dinich, náci), egyesek megszűnése (frontharcos, ker. szoc. lista) az összevetést igen megnehezíti. Nem csekély azoknak a rayonoknak a száma, ahol a fasiszta jobboldal relatív súlyából veszített (Csepel, Lőrinc, Kispest, kisebb környéki községek, Csikágó Rákóczi út fele és része, Víziváros, I. ker. Hegyvidék, Vár). A NEP csak pestújhelyen és a két belső lipótvárosi rayonban továbbra a Belső Józsefvárosban esett vissza. A Rassay—Vázsonyi lista az északi kerületben a a Ruppert—Zsilinszky lista szavazóinak 2 / 3-át adta. (Meg kell jegyezni, hogy erre a listára általában zsidó kispolgári szavazók, elsősorban a legszegényebbek és az alkalmazottak szavaztak.) Jelentős győzelmet aratott a Rassay—Apponyi lista Budán, ahol nemcsak szd., hanem fasiszta szavazatokat is hódított el (a Vízivárosban és a Várban!). Pl. Archívum. 500. f. 2/538. őe. 39—40. o. Másolat.
