Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

a közigazgatásilag számon tartott városrészek határaihoz (ennek következtében kerül pl. Angyalföld, a Lipótváros legkülsőbb része, az Erzsébet királyné út vidéke és a Ferdinándtéri vidék egy rayonba), csak egyes esetekben sikerült ezeket a közigazgatásilag megállapított városrészeket szociális viszonyaik szerint részekre bontani (pl. Józseváros külső részét az erősebben kispolgári déli, Baross-u. és Üllői út közötti részre és az ettől északra fekvő vidékre). A környék felosztása 9 rayonra megfelel a természetes községhatároknak. A kisebb pestkörnyéki községeket két rayonba soroztuk. Az egyikbe kerültek a tipikus munkástelepülésű községek a HÉV, és a MÁV vonalak mentén, a másikba a jobbára nyugdíjas-kisalkalmazott települések, mint Pestújhely, Sashalom, a Rákosi községek. A feldolgozott körzeti adatok a következőképen egészítik ki az általános adatok vizsgálatánál nyert képet: 1931 és 1935 között a szociáldemokrata párt kispolgári szavazóit jelentős mértékben elveszítette. A városi kispolgárságon belüli jobbratolódás a körzeti adatok tükrében még jobban kidomborodik. A Szd.párt kispolgári szavazóinak ez a jobbra tolódása elsősorban a liberális frakciók javára történt. Az északi kerületben Rupert választóinak több mint egy harmadát teszik ki a szd. párttól átpártolt főképen zsidó kispolgárok és kisalkalmazottak. A déli kerületben a Rassay lista, Budán a Rassay—Apponyi lista, környéken — Újpesten, Rákospalotán és Kispesten — a Fábián lista vonzotta elsősorban magához a szd. párt 193l-es kispolgári szavazóit. A liberális lista felé való ezen vándorlás munkás szavazókat legfeljebb csak Újpesten és Kispesten ragadhatott magával, általában munkások által erősebben lakott vidékeken a liberálisok felé jelentéktelen volt az elvándorlás. A munkáslakta rayonok és községek kispolgári népessége, amennyiben az előző választásokon a szd. pártra szavazott, ezen a választáson a NEP és a Wolff párt fele tartó kispolgári átcsoportosulással sodródott. Általában a NEP a haszonélvezője a keresztény kispolgárok jobbratolódásának, egyes helyeken azonban — Kőbányán, Zuglóban, a Magdolna u. vidéken — a Wolff párt is nyert a szd. párttól kispolgári szavazatokat. A munkásszavazók magatartásában egyöntetű általános irányt nem lehet találni. Egyes munkásterületeken komoly áramlás következett be a NEP felé, itt a fasiszták bizonyos fokú betöréséről lehet beszélni, más rayónokban viszont még nyert is a szd. párt, a Wolffék, sőt a NEP rovására is. A legsúlyosabb eltolódás az Angyalföldön következett be, ahol a SzDP 2000 szavazót vesztett elsősorban a NEP javára. Ez a szd. szavazatok 22 %-a volt! kisebb mértékű, de még mindig jelentős munkásvándorlás következett be a NEP felé a Külső Ferencvárosban és a Józsefvárosban. Ezeknél a megállapításoknál mindenesetre bizonyos fenntartásokat kell alkalmazni, amelyek arra utalnak, hogy az eltolódás a munkásszavazatokban legalább is kisebb volt, mint amilyennek ezek a számok mutatják. A budapesti választási névjegyzéket 1929. óta nem igazították ki. Ez idő óta azonban — a válság évei ezek — igen jelentős kivándorlás következett be, elsősorban épen a munkásság részéről, Budapest területéről a környék felé. Ennek következtében a munkás szavazók sokkal nagyobb részének kellett volna lakóhelyén kívül szavazni, mint a polgári és kispolgári szavazóknak és természetesen a kivándorolt — tehát legszegényebb — munkás-