Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÚJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április) Gömbös kormánya 1934. június 2-án közzétette az 1934 :XII. tc.-et (167). Az új fővárosi törvény alapján megszűnt az 1930-ban felállított törvényhatósági tanács. A törvényhatósági bizottság választott tagsági helyeinek számát 150-ről 108-ra csökkentették. A főpolgármesteri állás betöltésénél az eddigi közgyűlési választás helyett az államfői kinevezési jogkör kimondása a kormánybefolyás további erősödését célozta. A polgármestert és az alpolgármestereket ugyan továbbra is a közgyűlés választotta, de új volt az államfői megerősítés szükségességének kikötése. Az egyéb tisztviselői állások betöltésénél a polgármester kinevezési és javaslattevői szerepét növelte meg az új törvény. A kormány ellenőrzési jogkörének kibővítése érdekében a törvény a számszéket most már közvetlen belügyminiszteri fennhatóság alá rendelte és vizsgálatai körét a főváros gazdasági tevékenysége összes ágazataira kiterjesztette. A közüzemek kérdésében a törvény megszüntette pártok képviselőiből álló üzemigazgatóságokat, helyükbe véleményezési és ellenőrzési jogkörrel a kormány politikáját képviselő szakemberekből alakított üzemi választmányok felállítását írta elő. Az üzemek vezetőit a polgármester nevezte ki. Végül a törvény a fokozott takarékosság és a szanálás végrehajtása ürügyén két éves időtartamra a főpolgármesternek rendkívüli hatáskört biztosított. Borvendég Ferenc az új főpolgármester június 6-án tette le a hivatali esküt (168). Az ellenzék minden kísérlete, hogy az új fővárosi törvényjavaslatot a parlamentben megbuktassa, eredménytelen maradt (172). Gömbös egyidejűleg elhatározta a korábbi fővárosi kormánypárt, a Kozma-féle Községi Polgári Párt felszámolását (171), majd szövetségeseket keresve, közeledni próbált a Wolff Károly vezette Keresztény Községi Párthoz, amellyel csakhamar megállapodást is létesített. Ez a fővárosi szövetség is éppúgy, mint a Kisgazdapárt akkori elnökével, Eckhardt Tiborral kötött megállapodás Gömbös részéről csupán átmeneti taktikai lépést jelentett, melynek célja saját uralmának biztosítása, a még jobbra álló politikai erők hatalomra juttatása volt. A miniszterelnök azonban, amint helyzetét szilárdnak érezte, azonnal semmisnek tekintette korábbi egyezményeit (182). E helyzetben került sor a parlament, majd ezt követően a fővárosi törvényhatósági bizottság feloszlatására s egy évvel korábban az országgyűlési, illetőleg a fővárosi községi választások kiírására. Az 1935. április 6—7-i országgyűlési választások eredményei (175) az illegális KMP értékelése szerint (176) nem jelentettek döntő térnyerést a kormánypárt szempontjából: a fővárosban mindenfajta mesterkedés ellenére a liberális és szociáldemokrata ellenzék a szavazatok több mint 40%-át szerezte meg, szemben a kereszténypárt 24,8 és a kormánypárt 25,2%-ával. A fővárosi választáso-