Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

delmezőkké tehessék. Nem ütközünk meg, hogy a város vezetősége most azon tanakodik, hogy a bevételeket mikép lehetne emelni. Elterjedt hírek szerint az ősz folyamán állítólag sor kerülne a villany- és a gázárak emelésére, amivel a főváros ezer gonddal-bajjal küzködő polgárságát újabb és immár elviselhetetlen terhekkel sújtanák. Ha egy kis seregszemlét tartunk az európai városok közszolgáltatásainak eredményei fölött, arra a nem éppen meglepő megállapításra juthatunk, hogy a közúti vasutak viteldíjain kívül Budapesten érvényesülnek a legmagasabb városi közszolgáltatások és a polgárságot a legnagyobb mértékben éppen a villany- és gázszolgáltatásokkal terhelik. Pedig úgy a Fővárosi Elektromos Művek, mint pedig a Gázművek vezetőségei Sipőcz Jenő dr. polgármesterhez intézett előterjesztéseikben többször hangsúlyozták, hogy Budapest polgárságának teherviselő képessége meggyengült és az előterjesztett számadatokból könnyűszerrel megállapítható, hogy a nevezett üzemekbe befektetett újabb és újabb tekintélyes tőkék rentabilitása a fogyasztás emelkedésével egyáltalán nem áll arányban. De nemcsak ez állapítható meg, leszögezhető az a tény is, hogy a befektetett tőkékkel szemben a főváros háztartása mindinkább kevesebb hozzájárulást kap és amíg a város polgárságának 99 százalékig külföldön felvett kölcsönökért túlnagy áldozatot kell hoznia, ugyanakkor a város háztartásában ezzel szemben semmi néven nevezendő ellentétel nem mutatkozik. Mindezekre élénk világot vet néhány érdekes számadat. Ezek közül a következőkre mutatunk rá: Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek jelentése szerint a fogyasztók száma 1929-ben 211 251 volt, 1930-ban pedig 223 541. Az emelkedés tehát 5,82 százalék. A háztartások átlagos évi fogyasztása — mint ezt a polgármesterhez intézett előterjesztésben olvassuk — 2,5 százalékkal csökkent. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a háztartási fogyasztók száma 9043-mal, vagyis az 1929. évi számnak 5,4 százalékával növekedett, akkor — hangsúlyozza a szóban levő üzem vezetősége — azt kell mondanunk, hogy a főváros háztartásainak átlagos fogyasztása az 1930. évben lényegesen nem csökkent. Ez így rendjén is volna, ámde ha belemegyünk a részletes kalkulációba, ki fog derülni, hogy egész Európában a villanyáramot a legdrágábban a budapesti háztartások fizetik, ami érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a beruházott nagytőkékkel szemben a főváros villanyfogyasztóinak száma jelentéktelen emelkedést mutat. Mert, ami például Berlinben az utolsó három év alatt körülbelül 60 százalékos emelkedésről tehetett jelentést az ottani Berliner Städtische Elektrizitätswerke A.B. (BEWAG),

2 addig Budapesten a fogyasztók számának emelkedése körülbelül 10 százalék. Emellett figyelembe kell venni, hogy az ipari áramfogyasztás Budapesten a legtöbb iparágban egyre csökken, úgyhogy ez a gépiparban tavaly 21 százalékot, a téglaiparban 36,5 százalékot, a vegyiiparban 14,11 százalékot tett ki és jelentősebb emelkedés csak a hűtőiparban, továbbá a textiles nyomdaiparban állapítható meg. Bizonyos, hogy úgy a textilipar, mint a nyomdaipar ezidei fogyasztása erős mérvben fog csökkenni, különösen a nyomdaiparé, amely ez év második felében már négynapos munkaidőre tért át és előre láthatóan további üzemkoilátozác várható. Az áramfogyasztás válsága kitűnik abból is, hogy a fogyasztók tartozásai a múlt évben tekintélyes összeggel gyarapodtak, amennyiben ezen a címen 1930-ban rnég csak 2117 millió pengői mulattak ki, most pedig ez az összeg 2. Berlini Városi Elektromos Művek Rt.