Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)
A székesfővárosban új lesz az örökös tagok intézménye is. A székesfőváros önkormányzata értékes elemet fog nyerni azzal, hogy az örökös tagok intézményét itt is megszervezzük. Ez biztosítani fogja a jogfolytonosságot, továbbá a mélyreható tapasztalatnak és nagyobb közéleti gyakorlatnak a közügyek intézésében való érvényesülését. Ezen a címen kétségtelenül olyan tagok fognak a törvényhatósági bizottságba jutni, akiktől joggal remélhető, hogy képességeiket egész életükön át odaadással fogják a köz javára értékesíteni. Az örökös tagok csoportja állandóan — és bizonyára a szélsőséges politikai áramlatoktól függetlenül — fogja mérlegelni az igazgatás szükségleteit és fogyatkozásait és évek hosszú során át szerzett gazdag tapasztalataival a törvényhatóság életében nagyértékű összekapcsoló tényező lesz a múlt és a jelen között. Nagy súlyt helyezek arra, hogy az önkormányzati testületekben a szakszerűség szempontjai minél erőteljesebben érvényesüljenek. Ezért javasoltam már az 1929. XXX. t.-c. tárgyalásakor a szakigazgatási ágak főnökeinek a törvényhatósági bizottságba való felvitelét. Ugyanebből az okból szerveztem meg a székesfővárosban a törvényhatósági bizottságnak egy csoportját azokból, akik viselt állásuknál fogva hivatottak arra, hogy bizonyos ügycsoportot képviseljenek és szakismereteikkel elősegítsék az ügyeknek szakszerű intézését. Ebbe a csoportba tartozik a 20 székesfővárosi tisztviselőn kívül 10 olyan tag, aki a székesfővárosra nézve illetékes hatóságoknak, illetőleg intézményeknek élén áll. 4 A tövényhatósági bizottság azonban még ebben a megújult alakjában is túlságosan nagy testület lenne ahhoz, hogy a jelenleg közgyűlési hatáskörbe utalt ügyeknek óriási tömegét teljes ülésben intézhesse. Ezek között az ügyek között rendkívül sok van olyan, amely vagy nem tűr halasztást, vagy sokkal közvetlenebb tárgyalást kíván, mint amennyi egy 200 főt meghaladó tagból álló bizottságtól várható, vagy nem olyan fontos, hogy a közgyűlés amúgy is túlterhelt hatáskörében maradjon. — Ezért keltette életre az 1929. XXX. t.-c. a kisgyűlés intézményét, amelyet — ha nem is ilyen önálló hatáskörrel — a régi vármegyei életből ismerünk. 5 A kisgyűlés intézményének megszervezését a szakkörök örömmel üdvözölték. Ehhez hasonló új szervet iktat bele a székesfőváros közigazgatási szervezetébe a törvényjavaslat „törvényhatósági tanács" elnevezéssel. Ez a tanács, amely az elnöklő főpolgármesterrel együtt csak 27 tagból fog állani, gondosan elő fogja készíteni azokat az ügyeket, amelyek ezután is a közgyűlés elé fognak tartozni. Ezeknek körét azonban csupán a törvénykamara négy tagot, mégpedig két kereskedőt és két kisiparost; az országos mezőgazdasági kamara két tagot. 4. 1930.XV1II. tc. 24. §-a szerint hivatali állásuknál fogva és szakszerűség képviselete címén tagok: a polgármester, az alpolgármesterek, az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész, az ügyosztályokat vezető tanácsnokok, a tiszti főorvos és a statisztikai hivatal igazgatója. Továbbá: a m. kir. államrendőrség budapesti főkapitánya, a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgató, a székesfővárosi számszék igazgatója, a budapesti tankerületi főigazgató, a budapesti tanfelügyelő, a fővárosi közmunkák tanácsának elnöke, a vasúti és hajózási főfelügyelőség főnöke, az országos közegészségügyi tanács elnöke, és az országos társadalombiztosító intézet elnöke. 5. A vármegyékben és a törvényhatósági jogú városokban az említett rendelet alapján törvényhatósági kisgyűlést létesítettek; tagjai voltak a városokban: polgármester, a helyettes polgármester, a főjegyző, két városi tanácsos, a tiszti főügyész, a tiszti főorvos, továbbá a törvényhatósági bizottság 20—24 tagja. Feladatkörébe tartozott: előkészíteni a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé terjesztendő ügyeket, és határozathozatal közepes jelentőségű ügyekben.