Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

párt a rendszer legális ellenzékének legradikálisabb és legkövetkezetesebb tényezője, azáltal azonban, hogy politikai állásfoglalásait, követeléseit nem támasztja alá a tömegek szervezésével, mozgósításával, tevékenységének súlyát saját maga csökkenti. A válság hatására javultak az illegális kommunista párt tevékenységének feltételei. A tömegek előtt bebizonyosodott, hogy a kapitalizmus nem képes a társadalom problémáinak megoldására, s a konszolidáció, gazdasági fellendülés csak átmeneti jelenség a kapitalista rendszer ellentmondásait nyíltan feltáró gazdasági-társadalmi válságok sorozatában. A megélénkülő kommunista mozgalom (136, 144, 152) jeleit az uralkodó osztályok fokozott idegességgel regisztrálták s Matuska Szilveszter biatorbágyi merényletének ürügyén kimondották a statáriumot. 1932 nyarán a rendőrségnek sikerült letartóztatnia az illegális párttitkárság négy tagját, akik közül Sallai Imrét és Fürst Sándort statáriális bíróság elé állítva, halálra ítélték s kivégezték (156). Karikás Frigyes és Kilián György életét a gyorsan kibontakozó hazai és nemzetközi tiltakozási mozgalom mentette meg. Az uralkodó osztályok megtorló,elnyomó politikájának erősödését tükrözte az a per is, amelyet a statárium bevezetése ellen tiltakozó röpirat szerzői, a magyar irodalmi és művészeti élet kimagasló egyéniségei ellen indítottak (137, 159). Harcot indítottak a szocialista eszmék terjesztését szolgáló művészek és a munkások kulturális egyesületei ellen is. Betiltották a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek kereteiben működő szavaló- és dalkórusokat (162), feloszlatták az eszperantista köröket (166). Ugyancsak változtak a rendőri nyomozás módszerei is a munkásmozgalom vonatkozásában (160). A jobbratolódás jeleként lehetett értékelni a hitleristák nyílt magyar követőinek „bemutatkozását'' Budapesten, a Városligetben (157). 1932. október 1-én a kormányzó kinevezte Gömbös Gyula kormányát. A vezető körök az ellenforradalmi és fajvédő Gömbös Gyula volt hadügyminiszterben látták az erős kezet a kiterjedőben levő tömegmozgalom megfékezésére, jelszavaiban és demagógiájában pedig azt az újat, amelyet a magát lejáratott konzervatív-reakciós arisztokrata és finánctőkés csoport nem volt képes nyújtani. Gömbös — azon túl, hogy a főváros élére új főpolgármestert állíttatott — egyelőre nem tudott a budapesti várospolitikai ügyekkel foglalkozni. Csaknem másfél év múltán, akkor is főleg a várospolitikában tevékenykedő bethlenista csoport akcióinak nyomán jutott olyan helyzetbe, hogy a főváros feletti uralom megszerzésére gondolhasson s e cél érdekében ismét új fővárosi törvényt készíttessen elő (164). Gömbös miniszterelnöksége második szakaszában hozzálátott tervei gyakorlati megvalósításához.