Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
A frakcióval összehívott vegyesaktíva nem ült össze a kitűzött időben és helyen, így teljesen egyéni megbeszélések alapján indult harcba. És később kiderült, hogy a megbeszélt vonalat csak részben valósították meg. A fassiszták pedig, amikor látták, hogy miről van szó és érezték, hogy nem lesznek képesek megakadályozni egy lista létrejöttét, egészen egyszerűen belekapcsolódtak a mozgalomba és a legelső ténykedésük ereményeképen a saját céljaiknak megfelelően nevezték el a listát és jelentették be. - Ez ellen a Frakció már nem tehetett semmit. Azonban sikerült többségbe jutnia a választási bizottságban, ami által remélhette, hogy később sikerülni fog az elszenvedett csapásokat kiheverni. Azonban még így is, hogy többségbe került, még is igen nagy akadályokkal kellett megküzdeniök. Maguk a választási jelszavak egyre késtek és a frakció nem rendelkezett megfelelő jelszavakkal. Viszont a fassiszták egymásután nyújtották be a legkülönfélébb terveiket, amelyeket három ízben sikerült is teljesen úgy visszaverni, hogy mi ezzel szemben semmit sem nyújtva teljesen a várakozás álláspontjára helyezkedtünk. És csak a második hét végén, amikor már nem tarthatta magát tovább üres kézzel, adott ki a frakció a saját szerkesztésében egy röpiratot, nagyobbára régi szocdem. jelszavakból összeállítva. Még így is előre ment a választások menete az apolitikus és fassísztikus talajról a régebbi, legalább is a frazeológiájában forradalmi irány felé. De az alulról jövő támogatás hiányát már nem bírta el huzamosabb ideig a frakció, aki maga is idegenkedett a tömegek közötti munkától, a túlzott óvatossága miatt. Azért, hogy nem jött alulról megfelelő támogatás, azért maga a párt is felelős, de elsősorban felelősek azok, akik a jobboldaliságuk következtében nem voltak képesek, vagy nem volt bátorságuk kiállani. Már a választások elején ki lett adva az irányvonal üzemi választási bizottságok szervezésére. Ez a terv azonban a B.P.B.ban 7 megrekedt és sohasem került sor a megvalósulására. Csak egy üzemben, a Ganz villamosságiban szerveződött egy ilyen bizottság, ahol bebizonyult, hogy az igen nagy szimpátiának örvend a munkások körében. Emellett ez egy tisztán baloldali szervezet s éppen ezért teljesen érthetetlen, hogy miért kell egy ilyen szervezetnek a P.B. tudta nélkül megvalósulniok. Sőt később, miután megjöttek a jelszavak, még azokért sem indították harcba az alaporganizációinkat. Jobboldaliságukban odáig mentek az elvtársak, a P.B.ben, hogy nem tudtak különbséget tenni a párt vonala és a fassiszták között. Elvakultságukban elkezdték még püffölni is a 3. sz. listát, úgy ahogy volt, szőröstül-bőröstül. Ahelyett, hogy a támogatásra szoruló frakciónak segítségére siettek volna, ahelyett, hogy a tömegeknek megmondták volna, hogy a 3-as listáért két irányzat küzd, ahelyett, hogy a baloldali munkásokat bátorították volna, szervezték volna a felső bizottságokban mind inkább támadó fassiszták ellen. Ez nyilvánvalóan igen nagy hiba volt. Az elvtársak erre vonatkozóan a titkárságtól többször kaptak utasításokat, de mindig el lettek szabotálva. És ha a fordulat után nyert tízezer szavazatra gondolunk, akkor nem nehéz elképzelni azt, hogy milyenek lettek volna az eredmények, ha azok a munkások az üzemekben informálódhattak volna arról, hogy hogyan küzd a jobb és baloldal a III. lista körül. 7. Budapesti Pártbizottság rövidítése.
