Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

Farkas István képviselőházi felszólalása a főváros növekvő kegyúri terheiről

1 1929. december 20. A kegyuraság mindinkább több pénzébe kerül a fővárosnak. A háború előtt 17 plébánia volt Budapesten, 1922-ben felemelték a plébániák számát 3l-re. Ezeknek kiadása meghaladja a 2 038 093 pengőt. (Propper Sándor: A kórházak nem szaporodnak ugyanilyen arányban! — Petrovácz Gyula: De igen!) A kegyuraság költségeit a főváros az összes adózók pénzéből viseli és mégis el akarják vonni a más felekezetűektől a kegyúri jog gyakorlását. (Zaj a jobboldalon.) Ez is megcsonkítása az önkormányzati jogkörnek. Más felekezeteket is támogat a város, úgyhogy a főváros felekezeti vallási célokra 2]/

2 millió pengőt fordít évenként.

2 (Petrovácz Gyula: Ez a legnagyobb érdeme a fővárosnak!) T. képviselőtársam legnagyobb érdemről beszél. (Propper Sándor: Még nagyobb érdeme volna, ha ezt szociálpolitikára fordítaná!) Bocsánatot kérek, vagy egyház Budapest főváros, vagy Budapest törvényhatósága, vagy nem egyház. A vallás gyakorlása mindenkinek legszentebb magánügye. A vallás támogatását így, ezen keresztül eszközölni helytelen és céltalan. Azért támogatják a közületek a vallásfelekezeteket, mert politikai szolgálatokat kérnek és kapnak tőlük ellenértékül. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Élénk ellentmondások a baloldalon.

3

) Bocsánatot kérek, láttam a közgyűlésen, amikor felekezeti segélyekről volt szó, minden felekezet összefogott, minden felekezetű ember ottani képviselője megszavazta a segélyeket csak azért, hogy egymásnak minél többet adjanak. (Petrovácz Gyula: Helyes!) Bocsánatot kérek, ez nem helyes. (Petrovácz Gyula: Nagyon helyes!) Nem helyes! A legszentebb magánügy a vallás, az nem közügy. (Petrovácz Gyula: Elsőrendű közügy! — Propper Sándor: De nem politikai ügy! — Petrovácz Gyula: Nem is politikai ügy! — Propper Sándor: De politikát csinálnak belőle. •— Ellenmondások balfelől.) A főváros igenis, mondjon le kegyúri jogáról. A főváros adófillérei nem arra valók, hogy felekezeten keresztül politikai célokat szolgáljanak. (Propper Sándor: Úgy van!) Tisztelem mindenkinek vallási meggyőződését. Az az igazi vallásos ember, aki nem megy ki a piacra a vallásosságával, aki nem veri mellét és nem hányja minduntalan a keresztet, de a mellett jezsuita-módra

4 dolgozik és irányítja a közéletet. (Petrovácz Gyula: Az nem igazi, hanem gyáva vallásosság! — Tabódy Tibor: Az a farizeusság!) Nem igaz! (Zaj — Petrovácz Gyula közbeszól.) 1. A kegyúri jog templomok, kápolnák és egyházi javadalmak alapításával járó kiváltságok és kötelezettségek összessége volt a katolikus és egyes protestáns egyházakban; a fővárosnak jelentős anyagi terhet jelentett a lelkészek javadalmazása, a templomok és egyéb épületek fenntartása. A kegyúri jog örökölhető volt. 2. A főváros kegyúri célokra a pengő bevezetésétől (1927) 1929-ig kb. 7,5 milliót, felekezeti segélyekre 1,9 milliót adott ki. Három év alatt összesen 9,4 milliót, ami évi 3,1 millió pengős kiadásnak felelt meg. (Homolyai Rezső: A főváros pénzügyei. Bp. 1932. 131. o.) 3. A képviselőházban e ciklusban a szélsőbaloldalon a szociáldemokrata párt, baloldalon a polgári ellenzéki pártok képviselői foglaltak helyet. 4. Jézustársasági szerzetesrend; itt a feltűnés nélküli munka megjelölésére használta a szónok a fogalmat.