Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
kormánypárt kapott 8,7% szavazatot, a kereszténypárt 36,6 %-ot, és a demokratikus blokk 52,6 %-ot kapott. Mi történt tehát a választáson? A választás eredménye szerint, összeadva az összes irányzatokat, összeadva azt a két irányzatot, amely most a paktum alapján idehozta ezt a törvényjavaslatot, akkor sem tudják összehozni, illetve nem tudták összehozni a választók többségét, a szavazatoknak csak 45—46%-át tudták összehozni, amihez ha hozzászámítom az azóta kimúlt 5 két liberális irányzat választóit, akkor a legjobb erőlködéssel, a legnagyobb művészettel is csak 48 %-ot tudtak kihozni, ami abban az időben esetleg helytállhatott, ma azonban ezek a számok semmiesetre sem helytállók már. Ma ez az arány lényegesen megváltozott ezekkel a pártokkal szemben. Hiszen ezek egyikéről tudjuk, hogy mint a kormány képviselete, legkevésbé sem szolgálta a főváros érdekeit úgy, ahogyan kellett volna tudjuk, hogy azt az irányzatot képviseli, amely gazdaságilag az országot tönkretette; erre tehát senki sem fog szavazni. A másik párt pedig a keresztény jelszót tűzte ki cégérül. Tudjuk, hogy minden irányban dolgozik, csak a kereszténység érdekében nem. És éppen ez mutatja ennek a pártnak gyengeségét és mutatja azt, hogy ez a párt nem lesz abban a helyzetben, hogy a külföldi pártokhoz hasonlóan, itt is kialakuljon egy olyan, a német centrumhoz hasonló, vagy az ausztriai keresztényszocialista párthoz hasonló párttá, amely elveken épül fel, amelynek vannak céljai, mert hiszen ez a párt nem elveken épül fel, hanem a mindenkori hatalommal alkuszik meg, csak azért, hogy a maga hatalmát, a maga pozícióját a városházán meg tudja tartani, és ennek ellenére feláldozza elveit, feláldozza céljait, feláldozza a polgárok érdekeit csak azért, hogy megtarthassa politikai pozícióját. Ez a helyzet. (Szilágyi Lajos: A kereszténységnek és a polgári társadalomnak nagy kára van ebből a paktumból!) Ezeket a számokat nemcsak én ismerem, ezeket a számokat azok is ismerik, akik a törvényjavaslatot készítették. (Rassay Károly: Sőt!) Tudták tehát és számoltak azzal a felfogással, amely ma a városban van és teljesen tisztában vannak azzal, hogy egy rendes, általános, egyenlő, titkos választásnál egészen kizárt dolog, hogy ők a többséget meg tudják kapni, bármilyen eszközökkel dolgoznak is. A kormánypárt választóinak számát én az összeséghez viszonyítva nem értékelem ma többre, mint a választók 5 százalékára. (Rassay Károly: Ők sem!) Tisztában voltak tehát azzal, hogy a kormánynak nincs semmi keresni valója a fővárosban. Azért kellett most egy olyan rendszert felépíteni, mint amilyen rendszerre az előbb hivatkoztam, amely lehetővé teszi, hogy a kisebbség diktatúrája és a kisebbség hatalma ilyen módon biztosíttassék! Nehéz volt ezt eltalálni, elhiszem, és a mellett a látszatot megőrizni. Két évig kellett ezen spekulálni és végül itt van előttünk ez a szörnyszülött, amelyet úgy neveznek: a fővárosi önkormányzat rendezése. Milyen kár ezt az „önkormányzat" szót bennehagyni, mennyivel helyesebb volna olyan címet adni, — hiszen a címek között válogathatnak az urak, — hogy: törvényjavaslat Ripka Ferenc és Sipőcz Jenő hatáskörének szabályozásáról, mert körülbelül ennek felel meg ez a törvényjavaslat, vagy pedig: törvényjavaslat Wolff Károly és Kozma Jenő örök hatalmának törvénybeiktatásáról. Ez a szellem jut kifejezésre ebben a törvényjavaslatban. KN. 1927—1932. XXIV. K. 136—137. o. 5. Utalás e pártok vezetőinek 1926-ban a Községi Polgári Pártba történt belépésére.
