Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
mak lecsillapodjanak, de hol vagyunk még a választás napjától, amikor az új törvény alapján választhatni fog Budapest. És az is kérdéses, vájjon ez a törvényjavaslat törvény lesz-e, vájjon nem történnek-e bizonyos balesetek, nem is mondom, hogy ebben az évben, de később, hiszen még a t. miniszter úr is megbukhatik javaslatával együtt. Már történtek ilyen csodák, ilyen támogatás mellett, mint aminőben részesülnek most a miniszter urak, amikor egyre-másra leszavazzák őket a bizottsági tárgyalásokon. Már az 1928 novemberi tárgyaláson Kozma Jenő képviselő úr, aki előadója volt annak a törvényjavaslatnak, azt mondotta előadói beszédében, hogy azért kell a törvényjavaslatnak gyorsan keresztülmennie, mert egy esztendőn belül úgy is tető alá fog jutni az új reform és akkor egy esztendőn belül választhatnak. Megjósolta és garantálta, hogy egy esztendőn belül választhatnak. Ugyancsak garantálta ezt maga a belügyminiszter úr is. 1929. áprilisban, tehát ez esztendő áprilisában például kijelentette: „Annyit mindenesetre kijelenthetek, hogy ebben az évben feltétlenül választás lesz Budapesten." A belügyminiszter úr ezt 1929 áprilisában elmondott interpellációmra adott válaszában jelentette ki. íme nem lesz feltétlenül választás, ez már kétségtelen, és mindazok az ígéretek, amelyeket itt a t. miniszter úr ez üggyel kapcsolatban a mi megnyugtatásunkra hangoztatott, egytől-egyig beváltatlanok maradtak. Egy év telt el azóta, hogy a Ház többsége abban a reményben, hogy egy esztendőn belül megtörténik a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakítása, megszavazta a mandátummeghosszabbító törvényjavaslatot, bízva a miniszter úr szavában. Egy esztendő óta napirenden van hírlapi nyilatkozatok és egyéb miniszteri nyilatkozatok formájában is az új fővárosi törvény reformja. Ez a törvényjavaslat, amelyről most tárgyalunk, ugyanazt a törvénysértő szellemet tükrözteti vissza, az autonómia teljes megbénítása, teljes lerombolása foglaltatik benne és amikor a főváros közönsége evvel a kérdéssel foglalkozni akar, amikor magában a törvényhatóságban szóvá akarják tenni azt a merényletet, amely a főváros autonómiája ellen terveztetik, akkor miniszteri kommandóra megtiltják a rendkívüli közgyűlés összehívását. Szerettem volna, ha t. képviselőtársaim a többségi oldalról tegnap részt vettek volna a főváros közgyűlésén. Láttak volna egy méltóságos, imponáló közgyűlést, egy öntudatos komoly törvényhatóság megnyilatkozásában gyönyörködhettek volna, amely törvényhatóság az ősi autonómia jogának álláspontján állt, védte Budapest önkormányzatát, egy olyan alkotmányjogi pillért, amelyet ledönteni végzetes veszedelme ennek az országnak. Annak a Budapestnek alkotmányjogi bástyáját akarják ledönteni, amely olyan integráns, nagy része az ország gazdasági, kulturális és szociális erejének, arról a Budapestről akarnak úgy dönteni, (Farkas István: „Bűnös Budapest!") mintha az egy vidéki egészen kisközség kupaktanácsa által volna képviselve, amely Budapest a legnehezebb időkben dicsőséget, becsületet, értéket, vagyont és kultúrát jelentett Magyarországnak, és amellyel, mikor idegenek érkeznek ide, úgy szoktak dicsekedni a mi államférfiaink is, mint a nagy raktárban a kirakattal. Körülvezetik Budapesten az idegent, megmutatják a város értékeit, kulturális nevezetességeit, gazdasági fejlődését, gyárait, ipartelepeit. Ezzel a várossal akarnak ilyen módon elbánni a kormány hatalmi exponensei. Felhívom a többségi párt figyelmét, hogy el fog következni ennek az új törvényjavaslatnak a tárgyalása. Gondolja meg, hogy segítő eszközt nyújtson-e a kormány-