Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

kettőzött erővel kell továbbfolytatnunk a jövőre messze kiható akciónkat. Ezért tisztelettel kérjük Főmagasságú és Főtisztelendő Bíboros-Hercegprímás Urat, hogy a bölcs vezetése alatt álló püspöki-konferencián méltóztassék székesfővárosunk római katholikus gyermekeinek érdekében a Méltóságos Püspök Urakhoz oly irányú kérésünket terjeszteni, hogy megfelelő szerveik útján szólítsák fel a vidéki Főtisztelendő Papságot a főváros gyermeknyaraltatási akciójának messzemenő erkölcsi támogatására és hogy a fenhatóságuk alatti iskolák arra megfelelő helyiségeit a nyaralás tartamára átengedni szíveskedjenek. Eme nemes és sociális ügy felkarolásáért Budapest összlakosságának éppen a nyaralásra reászoruló római katholikus gyermekek szülőinek mintegy 68 %-a fogja Főmagasságú és Főtisztelendő Bíbornok-Hercegprímás Urat napi imájába belefoglalni, hogy a Mindenható Isten áldja meg e nemes cselekedetéért. Amidőn Budapest székesfőváros tanácsának tiszteletteljes kérését Eminenciádhoz juttatom azzal, hogy azt támogatni kegyeskedjék, kérem a Mindenható Isten áldását Eminenciádra. Prímási lt. B. 1929—1333. Tisztázat. 108. Esztergályos János parlamenti kritikája a budapesti munkanélküliek gyűlésének brutális szétoszlatása kapcsán a Bethlen-kormány munkáspolitikájáról 1929. február 6. Az elmúlt napokban tehát a főváros utcáin összejöttek a munkanélküliek hogy kifejezést adjanak kívánságaiknak és nagyon jellemző ennek a kormánynak gondolkozására az, hogy nem tartotta szükségesnek, hogy a munkanélkülieknek ezen a gyűlésén képviseltesse magát. Nagyon jellemző ennek a kormánynak gondolkozására, hogy azóta eltelt több, mint negyvennyolc óra és ennek a kormánynak egyetlen tagja sem tartotta szükségesnek, hogy bármilyen formában nyilatkozzék, mi a szándéka a kormánynak abban a tekintetben, hogy ezt az abnormálisan nagy munkanélküliséget leküzdje, nem tartotta szükségesnek, hogy a nyomorúság által szült nagy elkeseredést néhány biztató szóval lecsitítsa. E helyett mit láttunk? Láttuk azt, hogy aznap, amikor a budapesti munkanélküliek gyűlésre gyűltek össze, Budapest utcái olyanok voltak, mintha a statáriumot hirdették volna ki. Olyan volt Budapest városa, mintha megtámadott, ostromolt vár volna. Állig felfegyverzett rendőrök szállták meg, lovasrendőrök cirkáltak négyes-, hatos csoportokban, biciklivel száguldó rendőrök, hatos-, nyolcas csoportokban, minden második lépésre két-két biciklis rendőr sétált biciklije mellett. Mondom, olyan volt a város, mintha ostromlott vár volna, mintha a városban hirdették volna a statáriumot. Ismétlem, jellemző a kormány gondolkozására, hogy amikor kenyeret és munkaalkalmat kér a magyar munkásság a fővárosban, akkor a kormány a helyett, hogy