Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

szervezetekkel szembehelyezkedő szociális és kultúrmunkát társadalmi téren, különösen a fővárosban, az egyes keresztény felekezetek, mint ilyenek, végzik a maguk mentalitásában. Az ily irányú munkálkodás különösen akkor eredményes, ha valamely vall.

1 szervezet működési körzetében az állami, megyei, — úgynevezett hivatali vezető állásokat az illető vallás emberei tartják. Ezekben elsőrendű szellemi és esetleg anyagi áldozatra is képes-kész munkaerőt nyer, s tekintélye növekszik. Jól fontolóra vették ezt a reformátusok és mielőtt a katolikusok felocsúdtak volna, Óbuda-Újlakon minden vezető pozícióba saját embereiket ültették. Ennek a sikerült akciónak egyik érett gyümölcse, hogy a legkatolikusabb kerületet a helybeli református lelkész képviseli a parlamentben. Már évekkel ezelőtt megkíséreltük néhányan ezen visszás állapoton változtatni, de sok jó igyekezetünk hajótörést szenvedett az őslakosságnak a plébániám annáleseiben is megörökített közügyek iránti kevés érdeklődésén, nemkülönben elfogult lokálpatriotizmusán, mellyel hasztalanul iparkodik önmagából tehetséges vezetőket, tekintélyes egyéneket kitermelni. Egyenlőre elértünk annyit, hogy a helybeli állami reálgimnázium élére katolikus (volt szabadkőműves) direktort kaptunk; reménylem azonban, hogy a közel jövőben nagyobb sikereket könyvelhetünk el. Ezen reményemet arra alapítom, hogy a kerületben a fővárosi építkezések nyomán a folyó évben csak az én kisebb plébániámon 400 intelligens katolikus család telepedett le. Dr. Botzenhardt Jánosra vonatkozólag kénytelen vagyok megállapítani, hogy tőle kineveztetése esetén nem várhat többet a katolicizmus, mint hogy lefoglal egy helyet a reformátusok elől. Kedves, jólelkű úriember, de minden aktivitás nélkül való. Félek, ha Főmagasságod személyéhez köti a III. kerületi katolikusok ügyét, tőle olyan obiectio

2 merülhet fel, mit nem lehet kivédeni. Egy az, hogy gazdag ember, kinek semmi szüksége ez állásra, másik, hogy idős és keveset verzátus

3 jogász, harmadik, hogy nem kormánypárti. A kerület katolikusai nem lelkesednek dr. Botzenhardt Jánosért, s kérésüket nem kötik az ő személyéhez. Kérelmüket egyedül az az óhaj sugalmazta, hogy agilis, kipróbált katolikus kerüljön a közjegyzői székbe, ki tud és akar is szerepet vállalni a katolikus társadalmi munkában. Dr. Botzenhardt nevét bennszülöttekből álló szűkebb kör diktálta a kérvénybe. Azt hiszem, a III. kerületi közjegyzőségre pályázók közt többen vannak olyan katolikusok, kiket eminenter kat.

4 munkálkodásuk avat Főmagasságod pártfogására méltóvá. Ezek közül való a minden bizonnyal pályázó dr. Cseh Jenő fővárosi közjegyzőhelyettes, kereszténypárti főv. törv. biz. tag, kat. népszövetségi elnök. Prímási lt. C. 56. 1928—1585. Tisztázat. 1. Vallási. 2. Ellenvetés, kifogás. 3. Gyakorlott, jártas. 4. Kiválóan katolikus.