Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

len ügy a másik után fakad ki, amely kellemetlen ügyeknek az előzményeit még az előző regime-ben kell keresni, abban az időben kell keresni, amikor még korlátlan úr volt a keresztény nemzeti irányzat a városházán, akkor fészkelte be magát ez a korrupció. Akkor fészkelték be magukat a panamák, mert a tisztességes tisztviselők egy részét kiüldözték, azokat pedig, akik bennmaradtak, megfélemlítették. Nem a tehetség, nem a rátermettség volt a mérvadó, hanem az, hogy ki volt minél hangosabb, ki tudott jobban kiabálni. Megtörtént, hogy kidobtak állásából egy olyan iskolaigazgatót is, aki az egész kommün alatt mint túsz a gyűjtőfogházban ült. (Patay Tibor: Más hibája lehetett annak!) — Persze, liberális gondolkozású volt! — Nem is vállalkozom arra, hogy erről valakit meggyőzzek, mert valószínűleg úgy járnék, mint az egyszeri vőlegény, akinek végeredményben a menyasszony orra nem tetszett. Mindig fognak önök hibát találni, bármit fogunk is állítani és bárkit állítunk oda. Az autonómiánál én egyet tudok elképzelni, azt, hogy ott minden tekintetben érvényesüljön az ellenőrzés lehetősége. A fővárosnál is ezt a kelevényt csak az autonómia segélyével lehet kitaposni és csak a választott bizottsági tagok azok, akik függetlenül minden érdekeltségtől, bátran odaállnak. Amikor ezek kidőltek, akkor újból azt kellett megállapítani, hogy a szociáldemokrata párt bizottsági tagjai voltak azok, akik legelőször üldözni kezdték ezeket az anomáliákat. Igen t. Képviselőház! Lehetnek közöttünk más tekintetben véleményeltérések, de ezt önök is kénytelenek megállapítani. (Viczián István: Öndicséret nem szép! — Esztergályos János: Fog ön még bennünket dicsérni! — Viczián István: Soha!) Én az autonómia védelmét szükségesnek tartom s azért nem tudom belátni, hogy miért kell az autonómiával olyan mostohán bánni. A főváros állandó harcban áll a kormánnyal KN. 1927—1932. II. K. 408—409. o.