Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

az árvaszékeket, hogy hadikölcsönbe fektessék a pénzeket, tehát kötelessége az állam­nak ezt honorálni. Egy további lépés volna a valorizáció terén az özvegyek hadikölcsönbe fektetett vagyonának kérdése, akiknek szintén meg kell kapniok a magukét és nézetem sze­rint honorálni kellene az eredeti kölcsönjegyzőket, akik még birtokában vannak kötvényeiknek, mert itt a kormány és az állam nemcsak a hazafiságot honorálja, hanem azt a kitartást és az államhoz való bizalmat, amit az eredeti kölcsönjegyző tanúsít azzal, hogy a legnehezebb viszonyok között is megtartotta a hadikölcsönét. Remélem és van olyan kormánynyilatkozat is, hogy a beterjesztett törvényjavaslat, ha nem is pénzügyi, de legalább is szociális szempontból ezeken a kérdéseken valamit javítani fog. Még egy kérdésre akarok kitérni. A főváros ellát bizonyos állami feladatokat, melyekért nem kap ellenértéket. Ezt kívánja a tisztelt bizottsági tag úr. Nézetem szerint nem az volna talán a helyes, hogy mi ezért valami külön támogatást kérnénk a kormánytól, hanem nekem leg­jobban megragadta a figyelmemet az, ami szintén a 12-es bizottságban merült fel, hogy igyekezzünk valami Steuer-Teilungot, adómegosztást megállapítani, amint az a külföldön megvan, hogy mit enged át a fővárosnak az állam és mit tart meg magá­nak. Ebben az irányban is a 12-es bizottság folytatni fogja a tárgyalásokat és remé­lem, módjában lesz jelentést tenni erről a közgyűlésnek. Még egy örvendetes momentumot kell megemlítenem felszólalásom végén. Épp ma olvastuk Bud pénzügyminiszter úrnak a kijelentését, mely szerint az állam genfi felhatalmazás alapján, nagyobb összegű beruházást fog a magángazdaságok részére megindítani. 4 így kormány és főváros egyetértő munkában egy kis vért vitt be a vérszegény magyar és fővárosi gazdasági életbe, hogy megindulhasson némileg a kereskedelem és ipar és azt hiszem, mégis jobb állapotok következnek be. Természe­tesen ne legyünk képzelődök. Csonkamagyarországban igazi boldogság nem követ­kezhetik be, de legalább teremtsük meg az alapot, hogy valahogyan meg tudjunk élni. Azt hiszem, ha összefogunk, ez sikerülni is fog és ebben a reményben és tudatban és bizalomban kérem a bizottsági tag urat és a közgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Tvhat. biz. közgy. jkv. 1925—1630. 4. Utalás a Népszövetség dec. 4-i ülésén hozott határozatra, mely megnyitotta a magán­gazdaságok részére is a külföldi kölcsön felvételének lehetőségét. 11 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom