Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

Még keservesebb azonban a bécsi és budapesti gazdasági lehetőségek közti különbség. Bécs ugyanis adósságterhek alatt nem vergődő, sőt igen gazdag város, amely sok százmilliárdos feleslegekkel dolgozhat. Budapesten ellenben az újonnan választott szociáldemokrata városatyák csőd szélén vergődő városi háztartást találtak. Városmegváltó működésük első lépése az volt, hogy Osztendében, a Keleti Tenger partján, a hitelezőkkel tartott nyaralással egybekapcsolt tárgyaláson igent rebeghettek ahoz a megállapodáshoz, mely szerint Budapest 7 billió koronát kitevő tartozását 50 éven keresztül átlagosan évi 350—400 ezer angol font kamattal és ezenkívül tőketörlesztéssel kell, hogy kiegyenlítse. Csupán a kamattörlesztésből egy fél angol fontnyi adóteher esik Budapest lakosságának apraja-nagyjára, ami öttagú munkáscsaládtól egymillió koronán felüli összeget harácsol el a külföldi hitelezők részére akkor, ha egyenlően oszlik meg az adóteher vagyontalanok és vagyonosok között. Azonban még erre a burzsoá adódemokráciára sem lehet számítani. Mert a városi adók Magyarországon csak függvényei — pótadói — az általános adórendszernek, amely szemérmetlen egyoldalúsággal nehezedik a fogyasztó tömegekre és szilárdan óvja az uralkodó osztályok hagyományos kiváltságát: a „nem adózunk!" elvét. A harmadik nagy különbséget maga a szociáldemokrata párt hengerítette a községi politika útjába példátlanul megalkuvó koalíciós taktikájával. Szántszándékkal lemondott a demokratikus blokk polgári pártjai javára a nekijáró mandátumok feléről. A választásokat megelőző paktumos tárgyalásokon 40%-ban maximálta a szociáldemorata városi mandátumok számát és az eredmény az lett, hogy 52 szociáldemokrata áll szemben 200 polgári mandátummal. A „Pester Lloyd" számításai szerint, a külön pártban fellépő szociáldemokratákra — ha az 1922. évi országos választásokon elért arányszámot vesszük csak alapul— 100 mandátum jutott volna.

4 A paktumpárt vezetősége tehát öncsonkítást követett el, hogy alkalmatlanná váljék harctéri szolgálatra még a községi politika frontján is. Ez az eredmény a kormányt tette a helyzet korlátlan urává a fővárosi parlamentben. Bethlen bizalmi embere: Ripka, akit különben a szociáldemokraták szavazása is támogatott a főpolgármesterré való jelölésben, fogja irányítani Budapest városi politikáját, aki mellett a megértő, kevés vizet zavaró szavazógép szerepét akarja játszani a szociáldemokrata párt önfeláldozó támogatásával nyeregbe segített demokratikus blokk. Mint ezt a blokk vezére: Vázsonyi közvetlenül a választási győzelem után, május 23-án tartott beszédében igen határozottan be is jelentette: „Mi nem azért megyünk be a városi közgyűlésre, hogy gyűlölködjünk, hogy romboljunk, bosszúhadjáratot folytassunk. A mi jelszavunk: jog, szeretet, méltányosság mindenki számára, osztály, pártkülönbség nélkül, ellenfeleink számára is." A blokk tehát — amelyben vezetőszerepet töltenek be Ehrlich G. Gusztáv, Éber Antal és a többi kapitalista klikkvezérek, bankigazgatók, tőkések — nem fogja megengedni a gyűlölködés egyoldalú osztálypolitikáját. A blokk fegyelmezett oszlopos tagjai, a szociáldemokraták is ebben a hangnemben állítják fel — nem is követeléseiket •— csak kívánságaikat a községi politika égető problémáival szemben. A „Népszava" július 23-i számában például így hangzik: „A szociáldemokraták alkotó munkája a szociálpolitikai bizottságban" (a párt szónoka indítványozza): „Nagyarányú 4. Az 1922. évi választási eredmények mechanikus átvetítése 1925-re a változott belpolitikai helyzet miatt nem ad reális képet, hanem csupán föltételezésnek tekinthető.