Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

harcot, akkor pont Ehrlich G. Gusztávért adjuk oda, a vízözön előtti törzsfőnökért, aki egy már elfeledett községi szemétdomb szennyébe van bebalzsamozva? Ezeket az embereket adná a szociáldemokrata pártvezetőség koalíciója az új Budapestnek... S azt a gyalázatot, hogy a szociáldemokrata párt egy paplan alá kerülhessen ezzel a polgári gyülevésszel, a pártvezetőség még meg is fizetett avval, hogy a demokrata blokkal létesített közös lista alapján a munkásságot megillető városi többség helyett beérte hatvan mandátummal. Vagyis előre arra ítéli a munkásságot, hogy a községi képviseletnek ne a legnagyobb, hanem a legkisebb pártja legyen, amely nemcsak a választásokon halad együtt a burzsoáziával, hanem a fővárosi politikában is kizárólag a Vázsonyi-szekér tolásának a szomorú szerepét vállalja. Budapest lakosságának is munkástöbbsége van, épúgy mint Bécsnek s amit Bécs szocialistái megcsináltak, azt mind meg lehet és meg kell csinálni Budapesten is. De ehhez munkástöbbség kell a községi választásokon, amely még Wolffék listahamisításai

15 ellenére is megszerezhető, ha a választási küzdelem zászlajára fel van írva. De ki hova nem indul: oda el se juthat. Aki elpaktálja a kertet, annak nem teremhet gyümölcse. A budapesti munkásságnak szüksége van arra, hogy WolfTékat ledobja nyakáról, de semmi szüksége arra, hogy helyettük Vázsonyiékat ültesse. Mit kaphat Vázsonyiéktól? Tömegeket? Hol vannak Vázsonyiék tömegei? Vagy Vázsonyi legitimizmusa kell neki? Mióta legitimista a magyar munkásság? Mióta hiszi a magyar munkásság, hogy a nemlétező király létező valóságos belső titkos tanácsosai az osztályharcos munkásság prófétái? S mi történnék a munkássággal, ha koalíciózna? Hatvan városi mandátumot kapna. Ez a legjobb eset. S mi történik vele, ha nem koalíciózik? A városház legnagyobb pártja lesz. Ez a legrosszabb eset. Hol itt a muszáj? Vagy akárcsak az is, hogy így politizálni szabad? Szabad-e a munkásságnak ágyútöltelékként szerepelni ama két klikk harcában, amelyek mindkettejét egyetlen kézmozdulattal félretolhatja? Szabad-e az osztályharc tüzét kölcsönadni Ehrlich G. Gusztáv volt fővárosi kályhaszállító régen kialudt kályhái számára? Szabad-e a budapesti munkásság jogos és törvényes örökét eladni egy tál olyan lencséért, amit Bárczy István kotyvaszt Ehrlich G. Gusztáv kályháján s amibe Vázsonyi Vilmos munkásgyűlölő tajtékot köpött? Más szóval: szabad-e a feltétlenül győzelemre vezető osztályharcot ismét elárulni és felcserélni a feltétlenül vereségre vivő koalíciós politikával? Szabad-e a Bethlen-paktumot, mely országos mértékben bénította meg a magyar munkásságot, most egy Vázsonyi-paktumra cserélni, mely a magyar munkásmozgalom szívét, Budapestet akarja megbénítani? Szabad-e mindezt? Nem, nem szabad! S ha a szociáldemokrata párt vezetősége meg akarja tenni ezt, amit nem szabad, ahogy hat év óta minden alkalommal azt teszi, amit nem szabad, akkor minden osztály tudatos munkásnak fel kell emelni tiltakozó szavát a hamisjáték ellen, melyévek óta különböző eszközökkel, de ugyanazzal az eredménnyel: a munkásság eljogtalanításával és elkenyértelenítésével folyik. Mi teljesítettük ezt a kötelességet. Minden alkalommal felhívtuk a pártvezetőséget, álljon meg az ingoványba vezető úton. Hiá15. E hamisításokkal foglalkozik az 52. sz. dokumentum.