Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

óta azt látjuk, hogy Budapest balparti részeinek bizonyos területein a házak magasabb emeletein a nap egyes részeiben semmiféle víz nincs. Én magam is olyan házban lakom, ahol két év óta a nap bizonyos szakában nem volt víz, de volt olyan idó' is, amikor csak reggel 6-tól fél 7-ig és fél 12-től 12-ig folyt a víz a IV. emeleten. Méltóztassanak elképzelni, micsoda közegészségügyi állapotok vannak ilyen vízszolgáltatás mellett és mit kell szenvedniük azoknak a lakóknak a vízhiány miatt. De nézzük, mi van most. A tanács kiadott egy rendeletet, hogy a város bizonyos részében 6-tól 9-ig másik részében nem tudom hány órától meddig lehet vizet venni. Méltóztassék elképzelni, hogy a külső városrészekben, ahol a szegény emberek laknak, micsoda nyomorúságot jelent ez; azoknál, akiknek munkába kell menniök, akik nem leshetik, hogy mikor indul meg a víz a vízvezetékből és ha meg is indul, vájjon tényleg megindul-e és nem állnak-e ott hiába. (Egy hang jobbfelől: Akkor is csak a földszinten!) És csak a földszinten. És ott van a középosztály a város belső részeiben a magasabb emeleteken, ahova február 9-dike óta a víz egyáltalában nem jut fel. Tessék elképzelni, hogy a mai cselédviszonyok mellett, mit jelent ez, micsoda költséget jelent, hogy azt a kevés vizet is, amely az élethez múlhatatlanul szükséges, megszerezhesse magának az ember. Ott olyan katasztrofális helyzet van, amely igazán nem sajnálható eléggé és én azt hiszem, hogy minden tényezőnek, akinek a vízműre valami ingerenciája van, oda kell hatnia, hogy ez a helyzet mielőbb megszűnjék. Említettem, hogy az én felfogásom szerint nincs feladata magaslatán a vízművek igazgatósága. Méltóztassanak csak visszaemlékezni az elmúlt évek nyaraira, micsoda pokoli por volt ebben a városban, pedig ebben a kővárosban amúgyis olyan kevés a zöld sziget, olyan kevés a fa. Méltóztassanak visszaemlékezni, milyen volt az a kevés kis sétány, amely ebben a városban van. Kisült ott az utolsó fűszál is azért, mert a vízmű nem volt teljesítőképes. Én elismerem, hogy a háború alatt, amikor a szén másra kellett, takarékoskodni kellett a vízzel, elismerem, hogy a forradalmak után következő első években sem állott rendelkezésre elegendő szén, most azonban már két esztendő óta jobb a helyzet, ezekre a higiénikus dolgokra is lehetne tehát nagyobb gondot fordítani és gondoskodni kellene arról, hogy ilyen célokra is álljon víz rendelkezésre. NN. 1922—1927. VIII. K. 27—29. o.