Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

És akkor már zúgott és zengett az egész teli nagy híd, a munkások és katonák csizmakopogós reggeli korzója. Finom köd volt és szemergett az eső. Molnár Ferenc Közli: „Mindenki újakra készül.. ." I. Bp. 1959. 199—200. !. 186. Szirti Gyula:

1 A munkás és a művészet 1918. december 25. A Zeneakadémia hangversenytermét a Waldbauer—Kerpely

2 vonósnégyes legutóbbi szereplése alkalmából érdekes közönség töltötte meg: munkások, akik ennek az első népkoncertnek a meghívott vendégei voltak. Abban a teremben, ahol megszoktuk a frakkok, szmokingok és hangversenytoalettek alatt dobogó művelt szíveket és túlfinomult idegeket, a kézművesség derék katonái az alakuló új társadalom legerősebb oszlopai foglaltak helyet. És mialatt munkától ernyedt izmaik pihentek, idegeik Beethoven és Haydn klasszikus zenéjére figyeltek fel. A teremben ugyanaz a csendes meghatottság, hangversenyi ájtatosság volt, mint egyébkor. És ha azok az urak és hölgyek, akik rendszerint már gyermekkoruktól részesültek a jóneveléshez tartozó zongoraoktatásban, hozzáértőbbek voltak is, mint ez a munkás-közönség, mégsem lehet azt mondani, hogy a Beethoven és Haydn örökérvényességű művészete, vagy a Dohnányi

3 zongorajátéka ezúttal meddő talajra hullott volna. Épp a zene az a művészet, amely a legközvetlenebbül tud hatni az emberre, hiszen füle minden ép embernek van és a zene átérzésében talán még az írás-olvasás tudománya sem okvetlenül kell. Meg vagyok győződve, hogy a munkásközönség átérezte és megértette a Beethoven legmélyebb művészetét is. Mert csak a művelődés forrásait lehetett eddig elzárni a munkásosztály elől, magát a műveltséget nem és általában ismeretes, hogy ma már a munkások közt is vannak meglepően művelt emberek, akik saját törhetetlen akaraterejükkel a mostoha és rideg viszonyok ellenére is műveltségre tudtak szert tenni. Ennek az állapotnak, amely a dolgozó osztály számára csak „a munka szent kötelességét" tartotta fenn, ellenben a szellemi és egyéb élvezetekhez csak a gazdagokat juttatta, mindörökre meg kell szűnnie. 1. Szini Gyula: (1876—1932): író, újságíró. 2. Waldbauer Imre (1892—1953): hegedűművész. 1909-ben szervezte meg híres vonósnégyestársaságát. Két állandó tagjáról az együttest Waldbauer—Kerpely vonósnégyesnek nevezték. A magyar kamarazene-kultúra megteremtésével, Bartók, Kodály, Lajtha, Weiner kamaraműveinek bemutatásával nagy szolgálatot tettek az új magyar zene ügyének. 3. Dohnányi Ernő (1877—1960): zongoraművész, zeneszerző, karmester.