Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

bérkocsisok, grófok és cigánylegények összekeveredtek itt, mint a bolondok házában. Most már tudjuk, hogy mi volt az őrület, amely nem hagyta éjszaka aludni az embereket, megzavarta az idegrendszerüket, bolonddá, boldogtalanná, részeggé tette őket. Közelgett a háború a városra, amely Ninivéhez volt hasonlatos. (Be sokat lehetne írni arról a régi Pestről, a gazemberek városáról!) Nos, nézzük, mi tért vissza arra az egy órára a régi Pestből, amikor a zárórát megtoldták és az elmúlt éjszakai hecc visszajönni ígérkezett? Az emberek hazamentek. Nem tartották meg az engedélyt. Elmentek, a régi zárórával, senki se akart élni a licenciával. Az ámuló vendéglősök, hoppon maradt mulatóhely-tulajdonosok, örvendező kávésok, szegény pincérek: hiába várták, hogy a közönség kitombolja magát, beleugrik a nagybőgőbe, mert hosszú idő után ismét szabad azt megcselekedni. Tizenegy órakor mindenki hazament, holott egy óráig maradhatott volna ébren. A hotelben, a kávéházban, a mulatóhelyen, ahol ezen az éjszakán megfordultam: ásító, unatkozó embereket találtam. Az emberek elszoktak az éjszakázástól. S így, bár farsangot mutat a naptár, senkinek eszeágában sincs panaszkodni a kilencórás zárás miatt. Pest, — ez a hírbehozott céda, — megtanulta, megszokta a báltalan, vidámtalan, gondolkozásra és pihenésre való éjszakai raboskodást. Szinte könnyű szívvel mondtak le az emberek a régi szórakozásaikról, farsangjaikról, kihágásaikról. A papucshős bízvást kaphat kimenőt. A korhelyt el lehet bocsátani. A kisasszonyok nem szédülnek el az éjféli táncban. Kinek jutna eszébe veszekedni azon, hogy hajnalban nem kap káposztalevest farsangban? Ki búsul azon, hogy éjfélkor nem nyílnak meg a szeparék, ahová ál-részeg nőket vonszolnak pár forintért urak mulattatására? Kinek fáj, hogy hajnalban nincs verekedés a bableveskorcsmában, nem rabolják ki a részeg embereket és nem sikoltanak a némberek a polgárlakások ablakai alatt? Tréning kell a mulatozáshoz. Pest abban hagyta a versenyzést, de nem sokat veszít vele. Nyugodtabbak, józanabbak a fejek. A mostani nemzedék fizet ezért, mert apái oly mértéktelenül mulattak. Az 1919-ik farsang a magábaszállás ideje sok régi ostobaságokért, gazdag világvárosok majmolásáért, a hamis fülönfüggőért, kölcsönzött frakkért, imitált jókedvért és szélhámosságon s csaláson épült gazdagságért, aljasságért és közönségességért: amelyben egykor Pest laborált, midőn még világváros volt és nem tudott enni adni azoknak, akik nappal dolgoznak. A miatyánk évéből (Pest 1918 —19-ben) Krúdy Gyula feljegyzései. Bp. 1920. 28—34. I.