Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
biztosítás megszervezése, egészséges, olcsó városi lakások szaporítása, szigorú lakásfelügyelet, tuberkulotikusok köteles elkülönítése és felügyelete, üdülőtelepek, nagyszabású homokos partú népfürdők, városi olcsó zuhanyfürdők, kifogástalan jó karban tartott tiszta utak, parkok és közterek, jól szervezett közjótékonysági és gyermekvédelmi igazgatás, modern vágóhidak, nagyszabású húscsarnok, modern árucsarnokok az élelmiszernagykereskedelem számára, sűrűn látogatott nagyszabású városi könyvtár és szabad iskola, városi műhelyek, a megélhetést előmozdító, könnyítő különböző intézmények és végül mintaszerűen pontos és jó városi közigazgatás. Ugyebár mindez szédítő utópia? — pedig nem, csak a tíz év kevés. Ezeket mind meg kell csinálni s meg is fogják csinálni, csakhogy esetleg nem mi, hanem az utódaink. S ha ez legalább nagyjában meg lesz, az lesz Budapest igazi jubileuma. Ez nem álmodozás, tisztelt közgyűlés, hanem az átérzése annak, hogy az aggódó kétkedők, pesszimisták, okoskodók, hátráltatók, kicsinyhitűek elől elszalad az élet és hogy ez az a tér, ahol mi felvehetjük a külfölddel a versenyt, felvehetjük a küzdelmet a betegségekkel, a nyomorúsággal, a műveletlenséggel, az elégedetlenséggel. Pénzügyi lehetetlenség ilyen dolgokban nincs, legfeljebb kezdetben és itt-ott átmenőleg. Ha végig gondolom újra és újra részletesen az előbb felsoroltakat, ismét csak azt látom, hogy ha ez mind meg lesz, akkor itt az emberek erősebbek, egészségesebbek lesznek, munkaképességük fokozódik, tovább élnek. Nem ez a főfeladata egy igazi modern városigazgatásnak? Nem fényes példája-e ennek az elmúlt 40 esztendő? Igen tisztelt Közgyűlés! Sokszor beszélünk a város szempontjából produktív és improduktív beruházásokról. Holott, azt hiszem, improduktív beruházás a városra nézve egyáltalán nincs. Ez utóbbi állításom igazolására csak egy példát említek. Az ún. improduktív beruházásaink között a főtétel az iskolák építése. Nem is beszélve arról, hogy a múltban, amikor éveken át új iskolákat nem épített a főváros, mennyivel drágábban, rosszabbul és egészségtelenebb módon helyezte el az iskolás gyerekeket iskolai célokra drágán átalakított s a bérlet lejártával még drágábban visszaalakítandó bérházakban, sok száz lakást kiszorítva a forgalomból, maga növelte a lakásszükséget és fokozta a lakásdrágaságot. Már most ha ezzel szemben meggondoljuk, hogy egy iskola építéséből hány ember él: építészek, vállalkozók, szakmunkások, napszámosok s viszont tovább, hogy a belőlük élő iparosok és kereskedők, hány száz és száz csatornán folyik, csergedezik vissza fogyasztási adóban, városi vámban, egyenes adóban, különböző városi üzemek jövedelmében az, amit a város beruházásokra fordít. A város által kifizetett pénzek száz és száz kézen átmenve így térülnek vissza apránként. Nem tetszelgő, hivalkodó, mindenáron alkotni vágyó ambíció beszél belőlem t. Közgyűlés, hanem az a meggyőződés, hogy ennek a nagy vonásokban odavetett programmnak a végrehajtása jelenti a gazdasági fellendülést, az emberek boldogulását, egészségét, jelenti az idegenforgalmat, jelenti a komoly és életerős magyar műveltség gyarapodását, jelenti egy olyan világszerte bámult város kialakulását, mely minden hadseregnél, minden politikánál, minden diplomáciánál biztosabban, erősebben, fényesebben fogja megörökíteni a magyar faj fennmaradását. Ezt érezték, ezt látták meg azok a kiváló hazafiak, akik már 1849-ben s aztán később újra sürgették a három város egyesítését.