Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

előzze az egész kísérletet. A Munkástanács tagjai még idejében sorra járták a kaszár­nyákat, beszédeket mondottak, sőt egyes gyárak vezetőit is felhívták az előkészüle­tekre. Az emlékezetes napon pedig a pártszervezet és a Munkástanács minden egyes tagja egyformán sietett részt venni az ellenforradalmi puccs elfojtásában. A kaszárnyá­kat és a gyárakat mozgósították és a legélénkebb kontaktust tartották fenn velük. Ennek az eredménye volt az, hogy a IX. kerületben csupán egyetlen szerv mondotta fel a szolgálatot, ti. a Vörös Őrség IX. zászlóalja, aminek oka az, hogy a legénység nem volt eléggé felvilágosítva, kiképezve és fegyelmezve. Ez az ellenforradalmi kísérlet azt a tanulságot nyújtotta nekünk, hogy a kerületi munkástanácsnak, nemcsak közigazgatási szervnek kell lennie, hanem harci szerv­nek is, hogy a munkástanács intéző bizottsága minden pillanatban kész legyen arra, hogy esetleg fegyverrel védelmezze meg a diktatúrát. Továbbá a Vörös Őrséggel a kaszárnyákkal, s az üzemek munkástanácsaival állandó kontaktust kell fenntartania. Ez nem jelenti, hogy a katonaság hadműveleteibe beleavatkozzék, viszont azonban magához kell kapcsolni. Tudni kell a katonaságnak, hogyha valamilyen irányban félre akarják vezetni, akkor neki a munkástanácsra kell hallgatnia, mert a kerületben a munkástanács képviseli a proletariátust. Ilyen irányban indult el és dolgozik újabban a pártszervezet is. Amíg a múltban az üzemi munkástanácsok és kaszárnyák irányí­tására nem volt befolyásuk, mert pusztán közigazgatási szerv volt a munkástanács, addig ez idő szerint már szoros kapcsolatban van velük. Másik tanulsága az ellenforradalmi kísérletnek az, hogy a burzsoáziával nem kell olyan kíméletesen bánni, mint eddig bántak. Nem a bestialitás jelenti ezt a kíméletlen­séget, hanem a kényelemtől, a tétlenségtől és dologtalanságtól kell megfosztani a burzsoáziát. Kevesebb véráldozattal jár, ha a diktatúrát keményen kezelik. Ha a bur­zsoáziát meghagyjuk a maga tétlenségében, ez csak a tömegek bizalmatlanságát kelti fel az új renddel szemben. A proletariátussal éreztetni kell, hogy a diktatúra előnyt jelent a számára. Ezt másképpen nem lehet megtenni, mint egy erős osztály­diktatúra, osztályszempont bekapcsolásával, hogy a munkásság lássa, hogy amikor alig van valami, akkor ez a valami azé az osztályé legyen, amely dolgozik. Ez a dik­tatúra szilárdságának kérdése. De a gyakorlatból is tudjuk, hogy ha a requirálás alkalmával az elrekvirált élelmiszereket kiosztották volna annak a proletárnak, aki ugyanabban a házban lakik, akkor az jobban vigyázott volna arra a burzsoára, aki vele egy házban lakik. Hogy a burzsoá hogyan dolgozik, arra jellemző, hogy az ellenforradalmi nap délutánján a Ferenc körúton végig és a Ferenc téren fehér virágot és cigarettákat szórtak széjjel, hogy hangulatot keltsenek. Éppen a nyugalom, éppen a békés fejlődés érdekében kell erőszakosságot alkalmazni, hogy a proletár­diktatúrát minden zökkenés nélkül ki tudjuk építeni. A szigorú diktatúrának felülről központosítva kell ugyan kiindulnia, de meg kell adni a lehetőséget az egyes kerületeknek, hogy a maguk területén gyakorolják ezt a szigorú diktatúrát. Purjesz Sámuel? Leszögezni kívánja az ülés jegyzőkönyvében azt, hogy az ellen­forradalmi puccs leverői között a kerületben legelsők voltak a csatasorban a vágó­híd munkásai, akik a legelső percben fegyverbe álltak, és egyfolytában 48 óráig telje­sítettek szolgálatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom