Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

de hárman laknak benne,—hát Elvtársaim, erre én azt mondottam neki, hogy takarodjék ki, de azonnal, mert a forradalmi törvényszék elé fogom állítani! (Élénk helyeslés.) Igen tisztelt Elvtársaim! Ezt, hogy úgy mondjam figyelmeztetésnek szántam az olyan elvtársak részére, akik nehezen szoknak le arról, hogy baráti szívességeket tegyenek egymásnak. Ezen a téren én nem ismerek szívességet és nem ismerek baráti szolgálatot, mert akkor elvtársaim, amikor megtörténik, mint tegnapelőtt, hogy mindössze 10 lakás állott rendelkezésemre, ellenben 32.517 lakásigénylő van, akiket nem bírok kielégíteni, akkor én nem ismerek négy szobás lakásokat, nem ismerek öt szobás lakásokat, vagy garzon lakásokat, ahol dolgozó szobákra van szükség, hanem az egyes emberek egy szobában alhatnak és dolgozhatnak. (Úgy van! Taps.) Mert, elvtársaim, amíg odajön hozzám naponként 2000 vörös katona és azt mondja, hogy felrobbantom ezt az épületet és fokozatosan 32.000-en jöhetnek így hozzám, de én nem tudok csak tízet kielégíteni, addig nem lehet mentesíteni, és ott meg kell enni a kukorica kenyeret mindenkinek! (Úgy van! Úgy van! Helyeslés.) Elvtársaim, ez a helyzet. Országos szervezetet létesítettek, ellenben nem történt gondoskodás Magyarország területén az összeírásról, hogy tulajdonképen hány lakással, hány használható helyiséggel rendelkezünk, amelyet igény bevehetünk, Budapesten pedig megtörtént az, hogy azzal a célzattal csinálták a lakásbiztosságot, hogy adjunk a prolinak lakást (Felkiáltások: 24 óra alatt!) 24 óra alatt. Jött a mozgósítás, akkor a hadügyi népbiztosság kiadta a rendeletet, hogy minden vörös katonának kell lakást kapnia, utána pedig kiadta a rendeletet, hogy a vörös katona lakásához nem szabad hozzányúlni. (Egy hang: Még akkor sem, ha nyolc szobája van!), ezután ment a körtávirat, hogy a vasutasoknak lakásai is mentesítendők, nem szabad hozzányúlni. A színészek lakásához nem szabad hozzányúlni. (Derültség.) Minden népbiztosság ad ki igazolványt, hogy saját népbiztosságánál dolgozók részére dolgozószobára van szükség. A nyaralókat mentesítjük, akár külföldre mennek is, hogy a becses bőrüket védjék. Tanulmányutakra küldenek ki az országba tanítási célzattal, gimnáziumi tanárokat, meg egyetemi tanárokat, (Felkiáltások: Ellenforradalmárokat! Volt országgyűlési képviselőt!) lakásukat mentesítjük. (Felkiáltások: Huligánokat!) Elvtársaim, én azt mondom, hogy proletárdiktatúra van. Hát a proletariátus olyan jólétben élt a múltban, hogy annak a lakását mentesíteni kell? Azoknak a vasutasoknak a lakásait, akik kint a waggonokban laknak (Úgy van!) és a gyermekeiket elgázolja a tolatómozdony, hogyha a levegőre akarnak jutni, hát ezeknek a lakásait mentesíteni kell? (Egy hang: Nem azokat, csak a vezetőkét! Úgy van!) Tehát olyan társadalmi réteget mentesítünk, mely vagy híve a proletárdiktatúrának és akkor ő is kukoricakenyeret eszik, ha mi kukoricakenyeret eszünk (Úgy van! Úgy van!) vagy nem híve a proletárdiktatúrának, akkor pedig a proletárdiktatúra erejével állok vele szemben, és nem mentesítem neki azokat a lakásrészeket, amelyeket igenis el kellene venni. (Viharos taps.) Mert, elvtársaim, én azt mondom, ennem vagyok vérszopó, én nem akarok embereket ölni, én nem telepítek be egy lakásba rühes proletárgyermekeket csak azért, hogy pukkadjon a burzsoá és hogy ő is rühessé váljék, ezt nem teszem meg, azt sem teszem meg, hogy azt mondjam, hogy az orvosnak nincs két várószobára szüksége, hogy a betegek várjanak az előszobában, mert vannak fertőzőbetegek is (Egy hang: De az orvos a kórházban rendel!),