Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

tévednek. Önök is el fognak pusztulni. Igaz, hogy megmarad a proletariátus, amelyik megcsinálja az új forradalmat, de határozottan vesztettünk. Vesztettünk, olyanokat, akik hivatva voltak és hivatva vannak a proletárforradalmat nemzetközi úton előrevinni. Elvtársaim! Ki a gyárakba! Be a szakszervezetekbe! Amíg a szakszervezetek vezetői nem tudnak felemelkedni, nem tudják eléggé elbírálni, hogy a proletárdiktatúrával egyetemben veszélyben forog a magyarországi munkásmozgalom is, addig nem lesz eredmény. De ha a szakszervezeti vezetők is meg fogják érteni, hogy 24 óra leforgása alatt kinn kell állani a barikádokon, akkor igenis lesz eredmény, mert demoralizálja a szervezett munkásokat az az állásfoglalás, amelyre a szakszervezeti vezetők helyezkednek, és azért nem cselekszenek, azért ébredt a lelkükben lehangoltság és kishitűség. Be a szakszervezetekbe, ismételten! És a gyárakban mostantól fogva nincs alvás, nem jöhet álom a szemünkre, mert ha nem cselekszünk, mint a proletárok, nem tudjuk, mikor jön az a perc, amikor végünk lesz nekünk is, végük lesz Önöknek is — és a nemzetközi proletariátus is meg fogja bélyegezni a magyar proletariátust. Egy hang: De hol van a világ proletársága?! Egy másik hang: Biztosan nem itt a Munkástanácsban. — Szijjártó Lajos:

10 T. elvtársak! Amikor március 21-én kikiáltottuk a proletárdiktatúrát, tudtuk, hogy harc fog jönni, és tudtuk a mai nap bekövetkezését. Ma felesleges arról vitatkozni, hogy vajon kik állanak velünk szemben, hogy vajon milyenek a kilátásaink. Akik ezt a kérdést felvetették, azok az elvtársaim ne mondják magukról, hogy forradalmárok. A forradalom nem szokta mérlegelni, hogy vajon biztos-e valami vagy sem. A forradalom nem életbiztosító intézet. Akik azt látták, hogy csak a proletariátus diktatúrája mentheti meg az országot és oda állottak a proletariátus diktatúrájának kikiáltása mellé, azoknak ma kutya kötelessége akár szociáldemokraták voltak, akár kommunisták —, hogy minden vitatkozás nélkül egyhangúan azt mondják, hogy igenis, a proletariátus diktatúráját meg kell menteni. Mert, elvtársaim, kétségeink voltak akkor is, amikor kiindultunk a Visegrádi utcából,

11 aminthogy, ha majd a proletariátus diktatúrája veszélybe jutna — nagyon sokszor elmondtuk — talán éppen olyan kevesen maradnánk, mint amilyen kevesen kiindultunk akkor abból a kis utcából. Menjen mindenki, amerre akar, de mi, akik onnan kiindultunk, és azt hirdettük, hogy a munkásság többségével szemben is a proletariátus diktatúrája mellett kitartunk, és azt meg is fogjuk valósítani most is fegyverrel, és nem hiszem, hogy azok közül akadna olyan elvtárs, aki a volt kommunista párt tagja volt, és meg merné tenni azt, hogy akkor, amikor a kötelesség szólít, nem állna oda a barikádhoz. Mi a Párizsi Kommüntől tanultunk, annak a példáját láttuk, és azt követjük. Azt hiszem, hogy azok a volt szociáldemokraták, akik velünk szemben évtizedes tagsági könyvecskéjükre hivatkoztak, és azok a fiatal kommunisták, akik a forradalmiságukra hivatkoztak, nem azért beszéltek akkor, mert egymás közt akartak viszályt indítani (Mozgás.), hanem azért, mert mindnyájan az eszmét akarták megvédeni. 10. Szijjártó Lajos — építőipari munkás, a VI. kerületi és a Budapesti Munkástanács tagja. 11. A Visegrádi utcában volt a KMP központja.