Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

volna Noskék, ha itt is lettek volna Scheidemannok,

4 akik végletekig kitartottak volna a noskeizmus, scheidemannizmus mellett, akkor azt mondom, talán több áldozat árán szereztük volna meg a diktatúrát, de akkor nem is történt volna az, ami most történt, elvtársaim, hogy vannak egész gyárak, amelyekben úgy nézik ma ezt a diktatúrát, mint hogyha ez nekik semmi sem volna. Elvtársak! Én azt mondom, amíg van mód rá, küzdeni kell minden erővel a proletariátus diktatúrájának fenntartásáért. Küzdeni egészen addig, amíg egyetlen egy lehetőség van arra, hogy egy fegyvert elsüthessünk. De a küzdelem a fegyver elsütésében, a szuronyrohamban áll, elvtársaim, az organizálásban és nem a szavalatban, nem a tapsban, nem az éljenzésben és nem a fogadkozásokban. Fogadkozást, elvtársaim, kaptunk eleget, és én nem félek a kritikától sem. Én tudom azt, hogy mi is követtünk el hibákat, tudom azt, hogy ezek a hibák szükségszerűek is voltak, mert ezeken a hibákon kellett hogy keresztülhaladjon a proletariátus forradalmi diktatúrájának az útja. Tehát a kritikától nem félek, csak azt kérem az elvtársaktól, hogy a kritikát úgy gyakorolják, hogy nézzen mindenki magamagába is bele, nézzen különösen most magamagába bele, hogy az a kritika most is nem szavalat, szófecsérlés, szájtépés-e, mint ahogy ki kell jelentenem, volt nagyon sok esetben a diktatúra alatt: szájtépés a Munkástanács ülésein és egyéb munkástestületek ülésein. Most még a külpolitikai helyzetet akarom konkrété az elvtársak elé tárni a következőkben. A Forradalmi Kormányzótanács, látva azt, hogy nincs mód rá, hogy katonailag erőteljes, eredményes ellenállást fejthessünk ki, megkísérelte minden áron a breszti békét elérni,

5 megkísérli és megkísérelte azt, hogy megmentsen egy területet, ahol a tagadás megvetheti a lábát a kapitalizmussal szemben, és nemcsak megdöntheti a kapitalista világot itt Magyarországon, hanem majd kiindulópontja lehet a nemzetközi proletárforradalomnak tovább a Nyugatra. Megkíséreltük ezl abban a tudatban, hogy lesznek emberek, akik azt mondják, hogy nem szabad lemondani a területi integritásról, megkíséreltük abban a tudatban, hogy lesznek emberek, akik azt mondják, hogy nem szabad szóba állani az imperialistákkal. Nem élvezetből csináltuk, amikor azokat a sürgönyöket elküldöttük a körülöttünk levő országok, a körülöttünk levő burzsoá államok kormányainak, és elküldöttük Wilsonnak, elküldöttük a párizsi békekonferenciának, hanem abból a belátásból kifolyólag, hogyha katonailag nem bírtuk megmenteni, próbáljuk megmenteni politikailag mindazt, ami lehetséges, próbáljuk megmenteni ezt a Szovjet-Magyarországot, próbáljuk megmenteni a proletariátus uralmát. Kiküldtünk parlamentereket is elvtársaim.

6 Sok jót nem jósolhatok. Ha az antant le akar bennünket tiporni — mint ahogy valószínűleg ez a Szándéka, hogy itt, ahol 4. Német jobboldali szociáldemokraták, akik magukra vállalták a kommunista mozgalom, a Spartacus-felkelés leverését. 5. Utalás arra, hogy az orosz forradalom a breszti békével megmentette létét, lélegzetvételi szünetet ért el; a német imperializmus összeomlása után a breszti békét a szovjet kormány felmondta. 6. A május 1-i kétségbeesett helyzetben a Kormányzótanács parlamentereket küldött ki, hogy fegyverszünetet kérjenek a román és csehszlovák támadóktól.