Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Móricz Zsigmond: Forradalom 1918. december A forradalom egyik legemlékezetesebb pillanata volt nekem a plakátolvasó orosz fogoly nyilatkozata a Lehel téren. Sokszor ötlik fel előttem, kísér s magyaráz ez a kis jelenet. November elsején érkeztem Budapestre hajóval. Itt már megvolt a forradalmi nap éjszakája, szürke, párás volt a reggel, a Margit-hídfőnél egy villamos ellenőr állott nevetve s arról beszélt, hogy az a rendőr, akivel most beszélt, a Tisza István őre volt... — Csak annyit mondtak neki a katonák csendesen: Maguk vigyázzanak, mert maguknak is bajuk lehet! Az ellenőr sapkáján aranyszegély volt, a rózsája le volt tépve, mint a katonatiszteké, szőke bajsza fel volt sütve, egészséges arcán boldog, ideges nevetéssel, vadidegeneknek újra meg újra elmondta: Csak azt mondták a katonák egészen csendesen, hogy: maguk vigyázzanak, mert maguknak is bajuk lehet. Az ember látta a rendőrök megilletődését, az ember megérezte, hogy itt valami nem emberi, valami határtalan erőnek a suttogása volt ez a csöndes szó, ez a szerény figyelmeztetés... A Lehel téri piacon orosz fogoly állott a többi szegény ember között. Kopott volt, elnyűtt, rossz csizmájú, rossz elázott ruhájú, elnyomorodott, ruszki sapkájú, szőke orosz fogoly. Az arca fakó, betegesen éhes, olyan nyomorult pária volt, éppen olyan, mint azok a magyar munkások, akik mellette ácsorogtak a kenyérbódék körül. Az árusasszony beszélt ideges hangosan a legelső bódéban, hogy: ezt nem felejtem el a Reginának, hogy én féltem a vagyonomat, azért csukom be a bódét... A gyűlöletnek, az emberi harcnak szele süvölt ki... Forradalom, vagyonok pusztulása, féltékenység, irigység, gyűlölet, a lelkekből minden salaknak felszínre forrása.. . Hol van a szíves mosoly, a kedveskedő udvariasság, a biztos alapon álló ember nyugalma s türelme... Az emberek higgadtan, kissé befelé néző szemmel néztek oda, éhes, dologtalan munkások voltak, akiknek sem pénzük, sem kenyérjegyük nincs, s a kenyeres bódé a friss reggeli kenyérrel ott állott sértetlenül és félelmetlenül a Rend, a haldokló Rend még itt lebegő szárnyainak oltalma alatt... Az orosz egy plakát előtt állott s olvasta. Lassan olvasta a magyar szókat, tagolva, s értette-e, nem, olvasta: „a magyar a népek békés szövetségét akarja..." Megdöbbentő volt, mikor hangosan, lassan olvasta a szókat, hogy: „Nehéz küzdelmünk nem volt haszontalan, mert meghozta az emberiség legszebb diadalát. Véretekkel és kitartásotokkal váltottátok meg Magyarországot, fiaitokat és unokáitokat egy jövő háború véres borzalmaitól. Meghoztátok az áhítozó emberiség legszebb álmát, a világbékét. A jelen és a jövő emberiség hálája lesz kiérdemelt jutalmatok..." 27 417