Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

mindnyájunké, az legyen fényes, hatalmas, minden energiát vigyünk bele ezekbe a közintézményekbe. Ez a morál minden mai felfogással ellentétben áll. Igen sok intézményünket eddig azért tettünk széppé és fényessé, mert az egyeseknek volt fényes helyzetük. Budapesten van egy parlamentünk, amely rendkívül fényes a maga cifra berendezésében, de csak azért fényes, mert az egyes urak, akik képviselők voltak, kellett, hogy megtalálják azt az egyéni kényelmet a parlamentben, amelyet odahaza az otthonukban megtaláltak. Ismétlem tehát, ma a gondolatvilágunk az, hogy ami a közé, az legyen nagyszerű, ellenben minden legyen egyszerű, ami az egyesé. A mi kis országunkat, mert kis ország leszünk, csak úgy bírjuk az európai egyensúlyban megtartani az ő agrárius berendezése folytán, hogyha a köz erejét naggyá fejlesztjük, az egyéni erőt pedig visszaszorítjuk arra a fokára és mértékére, amely megteremti nem a nagy vagyoni jólétet, hanem megteremti a polgárság átlagos jólétét. Legyen jólét, de ne legyen az egyesnél jólét fölösleg. A jólét fölösleg legyen a közé. Ha a tízmillió magyar ezt meg fogja tenni, akkor még lesz ebből az országból valami. De ha nem tudunk a saját fővárosunkban ezen új puritán felfogásnak utat törni, ha nem tudunk ehhez átalakulni egész lényünkben, hogy, amint valamikor csatára hívták az embereket, úgy most a munkát kell megkedveltetni a munka megfelelő jutalmazásában és felserkenteni a meglevő energiákat, ha ezt meg nem tesszük, akkor nem sokáig lesz meg állami önállóságunk, mert el fognak sodorni bennünket az útból az erősebb nemzetek és le fognak bennünket tiporni. A munka lehet az egyetlenegy, amely megment bennünket Lengyelország sorsától. A magunk részéről abban a fantáziában élünk, hogy Budapest szép város, a Dunának gyöngye. Ha holdvilágos estéken, csillagok ragyogása mellett nézzük Budapestet, vagy a déli nap verőfényében f ürödve: látjuk, hogy valóban olyan szép város, aminőt csak a Duna mellé meg lehetett teremteni. Most arra kell törekedni, hogy a nap, a hold és a csillagok boldog, dolgozó emberekre ragyogjanak. Mi az urakat ilyirányú céljaikban mindenütt szívesen követtük; becsületesebb munkatársakat, mint a szocialisták, el sem gondolhatnak. Hiszen a lelkünkben a köz él. Ebből a szóból: szocializmus, hiányzik az individualizmus fogalma. Hogy minden szociális, minden a közé legyen. Az urak mind a köznek dolgoznak. Hát azok, akik a társas szempont harcosai, akik mindig a társas szellemet hirdetik, akik ezreket és milliókat a társas szellemi gondolatában foglaltak össze, azok egy kommunitásnak csak becsületes támogatói lehetnek, mert ott látják az eszméiknek, a köznek a felépítését. Mi ebben becsületesen támogatjuk az urakat, a polgármester urakat is, méltóztassanak a javaslataikat elővenni, mi azokat a legszélesebb körben támogatni kívánjuk, azoknak propagandát csinálunk, a kiküldőinknek örömmel teszünk jelentést, ha sikerül Önökkel együtt egy-egy fontos kérdést a közjavára megoldani, de arra kérjük Önöket, hogy nyomassák ki a javaslataikat, mert hiszen bármennyire is tetszik és hízeleg a hiúságunknak, hogy az urak feltételezik a hozzáértésünket, azzal a szuperplusszal nem rendelkezünk, hogy előzetes ismertetés nélkül kellő alapossággal és lelkiismeretességgel tudnánk beleszólni a dolgok elintézésébe. Bevalljuk, szerény.