Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Ezért szervezett, kutatott, írt, agitált, tanított és beszélgetett. Ő nála a magánélet és a közélet szinte egy volt. Miként a görög filozófusok, a társas érintkezés egyszerű tényeit is képes volt az eszme szolgálatába állítani. Örömei és szórakozásai sohasem voltak az élete tulajdonképpeni céljai (és ezért gyűlölte a burzsoát s ezért féltette egyre jobban az elfiliszteresedéstől szocializmusát), hanem csak a Sors által küldött varázslámpák az egyéniség útjának tisztább megjelölésére. A mi barátunk sosem tért le erről az útról. Az árvamegyei kis házból kilépve, nyílegyenesen haladt a moszkvai szovjetakadémiáig. És nem véletlenség, hogy a vérző Oroszország borzalmas, de fenséges lelke jobban megértette a mi barátunk értékét és szellemét, mint a dunai álmos alkuvások országa. Hisz a Szabó Ervin lénye az orosz propagandisták és forradalmárok vérrokona volt, minden marxizmusa dacára is, mely inkább rend- és pontosságszeretetének a módszere volt, míg apostoli heve béklyónak érezte a gazdasági determináltságok uralmát. Ha valami fájhat nekünk, barátainak és küzdő társainak, ebben a rövidsége dacára is szép, teljes és befejezett pályában — mert annak művészi lezártságát érintetlenül hagyta a halál — csak az, hogy korábban kellett eltávoznia, semmint megérte a ma dúló világkrízis végső eredményeit, melynek értelmét és logikáját a tudós kíváncsiságával és a moralista nyugtalanságával kereste. Milyen fájó, hogy már nem szemlélhette Németország parlamentarizálódását, nem olvashatta Wilsonnak egy új korszak pirkadását jelentő utolsó üzenetét.

5 Pedig ezek az események csak előhírnökei még nagyobbaknak, átfogóbbaknak és egyetemesebbeknek. . . S milyen veszteség, hogy nélkülözni fog kelleni tisztánlátását, bátor szavát és áldozatkész lelkét azokban a nagy és végső csatákban, melyek előttünk állanak az európai Magyarország kivívásáért. De azért nem fogsz hiányozni, kedves Ervinünk, Te sem az utolsó rohamnál. Nemcsak tanításaid élnek bennünk, de épp hiányod, nagy, fájó hiányod növelni fogja felelősségérzetünket, a dacot és a kitartást a nyugati Magyarország ellenségeivel szemben. .. Nem fogsz csalatkozni munkád és küzdelmed társaiban. íme a válás keserves perceiben üzenjük Neked: Ez az ország tovább ragadozó ritterek országa nem marad. Ez az ország tovább kegyetlen pénzváltók országa nem marad. Ez az ország tovább atheista papok országa nem marad. ígérjük Neked a költővel végső búcsúul: Vagy elpusztulunk mind az utolsó szálig! Vagy ez a mi hitünk valóságra válik!

6 Isten Veled! És most leteszem sírodra a Társadalomtudományi Társaság, a Társadalomtudományok Szabad Iskolája és a Huszadik Század koszorúját Világ. 1918. október 3. 5. Wilson amerikai elnök 1918. szeptember 27-i New York-i beszédében fogalmazta meg a béke feltételeit, beleértve a háborúért felelős német császári ház távozását. Jászi — helyesen — arra utal, hogy ez a Habsburg-uralom végét is jelenti. 6. Helyesen: „Vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig, / Vagy ez a mi hitünk valóságra válik,"