Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Társadalomtudományi művei közül említendők: Marx és Engels válogatott műveinek alapos kommentárokkal kísért magyar kiadása, továbbá a munkáskérdésről, valamint a világgazdaság és világháború viszonyáról írt több maradandó értékű könyve. Míg csak betegsége ágyba nem döntötte, lankadatlan buzgalommal dolgozott és be is fejezte utolsó művét az 1848-iki magyar forradalom gazdasági alapjairól. A Társadalomtudományi Társaságnak egyik alelnöke volt, élénk részt vett a Huszadik Század című folyóirat szerkesztésében s itt, valamint más folyóiratokban és napilapokban jelentek meg éles logikával és szigorú tudományos objektivitással megírl értékes cikkei. Kiváló egyénisége, nemes jelleme és puritán egyszerűsége sok tisztelőt és barátot szereztek Szabó Ervinnek, akik szeretettel és kegyelettel meg fogják őrizni emlékét. * Szerdán, október 2-án délután négy órakor helyezték örök nyugalomra Szabó Ervint a farkasréti temetőben. A temetésen a gyászoló családon. Szabó Ervin nagyszámú tisztelőin, hívein és barátain kívül megjelentek dr. Bárczy István főpolgármester, dr. Déri Ferenc és dr. Harrer Ferenc alpolgármesterek, dr. Wildner Ödön, Márher Aladár, dr. Városy Gyula, dr. Sallay Árpád tanácsnokok, dr. Kemény Géza tanácsnok-főjegyző, a Városi Könyvtár tisztviselői kara dr. Madzsar József könyvtári aligazgató és dr. Braun Róbert főkönyvtáros vezetésével. A főváros nagyobb gyáraiban a munkások, mély gyászuk jeléül, délután négy órakor tíz percre beszüntették a munkát. A székesfőváros nevében dr. Harrer Ferenc alpolgármester búcsúztatta el Szabó Ervint, a Fővárosi Könyvtár részéről dr. Madzsar József aligazgató vett búcsút tőle, a magyarországi szociáldemokrata párt gyászát dr. Kunfi Zsigmond tolmácsolta, a Társadalomtudományi Társaság, a Társadalmi Tudományok Szabad Iskolája és a Huszadik Század szerkesztősége részéről pedig dr. Jászi Oszkár mondott utolsó Istenhozzádot az elhunytnak. Ezután a gyászolók serege fedetlen fővel kísérte a koporsót a nyitott sírhoz, ahol elhantolták Szabó Ervint, a kiváló tudóst, önzetlen embert, a főváros derék főtisztviselőjét. Fővárosi Közlöny. 1918. október 4.