Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

nek adja ki a szobának egyes részeit. Két-három, sőt négy család is találkozik elég gyakran egy szobában. A család egész bútorzata egy ágyból és egy ládából, talán még egy bölcsőből áll, az utóbbi már ritkaság. Fölösleges mondanunk, mily állapotban vannak itt a gyermekek — pedig mennyi a gyermek ezeken a helyeken! Láttunk ily házat, melyben 140 gyermek található és nem hiszszük, hogy ezek közül 40—50-nél több érné el ötödik évét. Az „albérlők" hetenként vagy havonként fizetik a lakbért, pld. két forintot hetenként, vagy 5 forintot havonként; és így megtörténik, hogy azon ember, ki 120 forinton vette ki pinczeszobáját, az év végével, nemcsak hogy ott maga családjával együtt ingyen lakott, de még jelentékeny hasznot is húzott bérlete után. Az utolsó, a negyedik bérlő pedig fizette a három fölötte állónak a kamatot, azon nyomorult darab földért, melyen éjszakáját tölti. Mivel pedig ezen eljárást tűrjük, mivel csak a legritkább esetekben teszünk és tehetünk valamit a túlzsúfolt lakások ellen, előmozdítjuk egyszersmind az üzérkedésnek ezen nemét is. így történhetik csak, hogy az oly ember, ki 120 frt évi lakbért vállal magára, ezért nem egy tisztességes házban tisztességes szobát keres, hanem készakarva meghúzza magát a bűnnek és nyomornak ilyféle barlangjaiban, mert csak ott, a hol a fölötte állók is hasonló lelketlenül üzérkednek, tűrik meg, hogy ő a maga részéről is a kifosztást folytassa. A hivatalos személyek előtt csak ritkán tárul fel ezen kép egész valóságában. Leginkább a szegényebb osztályok között működő orvosok azok, kik e tekintetben az igazságot teljesen megismerhetik. Az egész művelt társadalomból egyedül az orvos az, ki ezen emberekkel érintkezik, s a ki iránt bizalommal viseltetnek, a ki iránt némelykor még háladatosságot is mutatnak. A mi a hivatalos személy előtt nagyrészt titok marad, azt az orvos barátságos megintésére rendesen bevallják. Máskülönben tudják, hogy a hivatalos személy, ha egyszer odaérkezett, intézkedni is szokott és talán teljességgel elrontja ezen jövedelmező és minden fáradság nélküli keresetet. Igen természetes tehát, hogy a legfurfangosabb módon eltagadják a valót. Kezdetben péld. csak négy ember hál meg ama szobában; azután bevallják, hogy talán egy-két gyermek is töltené ott éjszakáját; lassan-lassan elérnek oda, hogy bizony kivételesen néha meghált már ott tíz ember is. így folytatódik ez, míg a hatósági közeg végre az igazságnak — egy részét tudja meg! Azonban ez a rész is elég arra, hogy a hivatalos közeg rögtön intézkedjék. Intézkedik is a legnagyobb buzgalommal és erélylyel. És ekkor mi történik? Történik az, hogy a kiket ezen barlangokból kizavart, azok — mint az idén augustusban is történt — semmiféle lakáshoz nem juthatnak és valóságos czigánymódra a szabad ég alatt tanyáznak. Ámde rendes időben, midőn nem fenyeget a cholera és a hatósági felügyelet is kevésbé szigorú, a dolgok fejlődése sokkal kedélyesebb és ekkor a száműzöttek, alig néhány órával később, teljességgel hasonló, de némelykor rosszabb viszonyok között is vannak elhelyezve. Sőt beáll egy más eset is, mely elég érdekesen furfangos, hogy különösen felhívjuk rá a figyelmet. A felügyelet t. i. nem lévén egyformán erélyes valamennyi kerületben, előfordul azon eset, hogy egy bérnegyed után valamennyi nyugalmából kizavart ily egyén kihúzódik azon bizonyos városrészbe, melyben a hatósági közegek nagyobb elnézésre hajlandók és mely